Bucsu Sanaga-Yongtol

Tudom, tudom, nagyon reg nem jelentkeztem, uh nehez az egeszet bepotolni, de tudjatok hogy van ez... Eloszor szeptemberben kezdtem el szomoru lenni es erezni az elmulast, lehet hogy Kim balesete es Sheri tabortbol valo tavozasa miatt. Akkor mindenki hulyenek nezett, hiszen hatra volt meg masfel honapom, uh ott aztan nem is beszeltem errol, csak nektek, a taborban csak fekudtem egy kidontott fan Kadeyvel a hasamon, vartam hogy o elalaudjon, neztem a naplementet, es sirtam. Tudtam akkor, hogy miert sirok: mert majd az elutazaskor nem lesz idom. Szoval az utolsoi hetet a bepotolasokkal toltottem, de igy sem volt idom mindenre. Agnes pont az utolso honapra erkezett vissza, es ezzel veget ert a Sheri fenyjelezte nyaralas. Foleg amikor egy hettel kb az elutazasom elott Agnes az egyik munkanap utan odajott hozzam es kedevesen elkezdett arrol beeszelni, hogy nem jo az ha baratkozom a helyiekkel, merthogy meg kell erteniuk, hogy semmit nem varhatnak el tolem, hogy nem fogok nekik segiteni ha visszamegyek Europaba, sot el fogom oket felejten es soha nem jovok ide vissza. Ez a beszelgetes csak ket okbol kifolyolag esett rosszul: 1. mert tudom hogy vissza fogok jonni, es ezt Agnes is tudja sztm, mert o is ott volt amikor bucsuztam Sheritol, es hallotta ahogy Sheri azt mondta nekem, hogy nincs mit bucsuznunk, hiszen o ugyis tudja hogy visszajovok, es erre en csak bologattam, hogy iogen visszajovok. Szoval szarul esik, hogy ujfent csak leszar, es azt gondolja hogy ez csak affele szobeszed. 2. meg miert gondolja ezekrol az emberekrol, hogy nem szerethetnek engem csak ugy magamban, csak ugy a penzemtol fuggetlenul. Nekem nincsenek illuzioim veluk kapcsolatban, es tudom, hogy sohasem leszek egy kozuluk, de tenyleg ugy erzem, hogy sokan kozuluk azert szerettek aki vagyok, es nem azert amit adtam nekik. Mert az igazsag az, hogy a 6 honap alatt nem adtam nekik semmit, megis en voltam az az onkentes akit az utolso nap kikisertek a palyaudvarra, es erre ha jol tudom az utobbi idoben nem volt pelda. Legalabbis nem azokkal az onkentesekkel aikikrol nekem tudomasom volt, azaz az elottem levo 2 eresztes. de errol majd kesobb.

Szoval az utolso het szanalmas kapalodzasokbol allt, ugy tetettem mintha ez nem is lenne igaz, es mintha nem kellene mindjart lelepnem. Az utrolso ket hetben jott egy izraeli paros onkentesnek, aztan egy volt onkentes, egy ausztral srac, aki csak ket hetre jott, mert valahogy ugy szolt a jegye vissza europabol. Szoval sokan voltunk es jo volt a hangulat, minden este sorozes, meg beszelgetes. Az utolso szabadnapomon lesetaltam a falvakba aztan este becsatlakozott Laura, Jen meg Richard es palmabort ittunk a helyiekkel, Timothy, az egyik munkas pedig halalra ijesztett az utazas elott Nigeriaval, merthogy o dolgozott ott fel evig, es nem nagyon ajanlotta. Aztan miutan mar kelloen berugott tovabb remitett helyi kannibal sztorikkal, de akkor mar mindenki nevetett rajta, meg rajtam, de nem azon hogy o csak ijesztget, henem azon, hogy en megremultem.

Aztan a kovetkezo heten valami csodaval hataros modon sikerult ravennunk Agnest, hogy engedje meg, hogy Jen es Laura is bejojjon velem a varosba amikor Patiekra fogok varni a vonaton. Ugyhogy 1 het alatt sikerult tobbet buliznom itt, mint egesz 6 honap alatt. Merthogy oriasit tancoltunk harmasban. Ugy volt, hogy bejon velunk egy ket dolgozo is, de aztan vegul nekik nem sikerult motort talalniouk, ugyhogy csak harmasban lanyok marasdtunk, eloszor kisse para volt, annak ellenere, hogy a varosban mindenki tudjha, hogy mi a Sanaga Yong onkentesei vagyunk, attol meg azert para 3 feher lanynak egyedul koszalnia egy ivoban afrikban. De szerencsenkre hamar feltuntek ismerosok, akik vigyaztak rank, ugyhogy nagyon jol ereztuk magunkat. Viszont aznap nem tul sokat aludtam, es masnap volt a vonatunk Patiekkal, ami ejjel 1 es 4 kozott szokott indulni, ugyhogy kisse kedvetlenul gondoltam az utazasra. Aztan ugyebar csutortok az utazas napja sok sirassal telt, de mindenki hiperedes volt, pl elmentem Lauraval meg az ugyeletes caregiverrel korebajarni a majomkaramokat, es aztan becsatlakozott hozzank masik ket caregiver valami szedett-vedett indokkal, es csak ott ultunk oten, figyeltuk a majmokat, es olyan volt mintha megallt volna az ido. Legszivesebben kove valtam volna,hogy soha senki ne tudjon onnan elmozditani. Aztan akarhanyszor lementem elbucsuzni a majmokhoz sirtam. Es akarhanyszor buucsuztam az emberektol sirtam. Indulas elott meg aludni szerettem volna egy orat legalabb, de Agnes ugy dontott, hogy koran kell beindulni a varosba es o is velunk fog jonni, mert egy halott no teste haza kellett hogy szallitsak egy kozeli faluba. Laura es Jen is jottek, haborogva, hogy igy aztan nem nagyon lesz idonkl bucsuzkodni. Aztan legnagyobb meglepetesemre a faluval valo keresztezodesben megjelent ket srac, hogy ok is jonnek. Es mikor megerkeztunk Belaboba legnagyobb meglepetesemre a vonatallomason vartak ram meg vagy 5en. Ugyhogy a vonatallomasi nagy siras rivas helyett nagy tancolas es ivas lett a bucsuzasombol. Mindenki vagy ezerszer megigertette velem, hogy visszajovok, es ez jo kifogas volt, hogy miert is ne legyunk szomoruak. Szoval mostmar csak erre kell fgondolnom, es ha tartani akarom a szavam akkor nincs miert szomorunak lenni, meg visszajovok.