Panaszlevel

Eleg sok minden tortent az utobbi ket hetben, csak sajnos a folyamatos chateles miatt nem volt idom blogot irni rendesen.

Kisse keseruen kell bevallanom hogy az elmult masfel het volt eddig a legjobb idoszak amit itt toltottem. Felemas erzessel mondom ezt, mert ez a masfel het volt az amikor Agnes, a project manager nem volt itt. Es igen, ez valahogy sokkal felszabadultabba tett engem, mivel nem ereztem folyton, hogy valaki ellenoriz, es mivel minden dontes rajtam (rajtunk, onkenteseken) mulott, ezert egyfelol mondjuk nagyobb volt a felelosseg, de emiatt talan jobban magunkenak ereztuk ezt az egesz tabort. Es valahogy nyugodtabb is volt a munka, bar be kell vallani, hogy a munkamoral (nem a mienk hanem a helyi munkasoke) sokkal rosszabb volt. Szoval meg mindig nem tudtam megbirkozni ezzel a kapcsolatrendszerrel, hogy egyfelol csak 6 honapot toltok itt es szeretnek minnel tobbet megtudni minderol, majmokrol de az emberekrol es kulturalrol is, masfelol viszont azert vagyunk itt, hogy felugyeljuk a helyieket, ami azert valamennyire kizarja a felhotlen barati viszony. Raadasul minnel tobb olyan feherrel beszelek itt, akik mar regota itt vannak, annal tobbet hallom, hogy milyenek az afrikaiak, es hogy nem szabad nekik semmit adni, mert nekik csak elvarasaik vannak, dolgozni viszont nem akarnak. Es valamennyire latom is ezt, bar azert attol messze vagyok, hogy a sajat boromon tapasztaljam, bar mivel valamennyire a penzugyekert is felelosek vagyunk elobb vagy utobb ez is be fog kovetkezni. Egyenlore csak az van, hogy minden alkalommal, amikor jovunk a varosba valaki megker, hogy hozzak neki ajandeklot, mire termeszetesen azt kell valaszolnom, hogy nem. Vagy odajonnek hozzam, hogy adjak nekik elmet, mert lejart az o discmenjukbe valo. Es mivel a discmant fehertol kaptak, ezert az elem is jar hozza. Vagy azt mondjak, hogy el kell menniuk, mert a nagynenjuk haldoklik, engedjuk oket haza a melobol, aztan ha masnap megkerdezzuk, hogy hogy van a nagynenjuk azt mondjak nem tudtak elmenni mert esett az eso. Es hiaba alsz ott es mondod neki, hogy de hisz nem is esett o erre azt fogja mondani, hogy igaz nemesett, de a motornak kilyukadt a kereke. Es te csak allsz es szohoz sem jutsz, mert mit tyudsz arra mondani, ha valaki ilyen nyilvanvaloan belehazudik a szemedbe. Es ez persze nekem meg nem esik le, pedig latom es hallom, de nem hiszek a fulemnek, de amikor te vagy a fonokuk, es te neked kell felugyelni a munkat akkor mar mas. Mert persze az onkenteseket sokkolja az elejen a szegenyseg, az ures hazak, es nekunk meg mindenunk van. De aztan belegondolsz, hogy nekik itt semmit nem kell tenni az elelemert, csak azt a par lepest az erdobe, mert minden magatol megterem, a haz alapanyaga ingyen van, a fold ingyen van, akkor mire kell kolteni? mert aram meg viz az nincsen, de ha penzt adsz, hogy huzzak fel az aramot a hazakra akkor az egy ido utan eltunk, aram meg tovabbra sincs. Adsz eloszor, masodszor, de egy ido utan megunod. Szoval igazabol mire megy itt a penz? Mire kellene sporolniuk. Gyogyszerre, de persze gyogyszererrt hozzank jonnek, mi meg ingyen dajuk, mert nekunk is adomany. De ok ugy szedik a fajdalomcsillapitot vagy az aspirint mint a drazset, mert szep rozsaszin. Es amikor azt mondod, hogy az infulenzara nincs antibiotikum, mert az virus, es hogy egyenek sok gyumolcsot, meg igyanak sok vizet, akkor duhosen pruszkolnek, hogy irigy vagy, es nekik meg gyumolcsuk nincs. Nekik nincs, de az erdoben van sok, csak a karjukat kell kinyujtani. Szoval ezt hallod folyton Agnestol, a misszionariusoktol, es probalod ezt magadban megfejteni, elemezni, de attol meg akkor is az van h nekunk sok enkik meg keves.

Szoval azert jo volt ez a masfel het hogy ezt nem hallotuk folyton. Csak ment a munka, szepen nyugisan, es az esti etetesek utan pedig ottmaradtam a ketreceknel, es mostmar nagyjabol osszebaratkotam mindenkivel. Ballast is kezbol itatom, es Kiki csoportja meg abszolut full kedvenc, es amig meg be nem punnyadnak este addig ott ulok veluk es nezem ahogy feszket epitenek es itatom oket. Persze azert kicsit el is biztam magam es ennek ket veszes kovetkezmenye is lett. Az egyik ket hete penteken tortent, a szabadnapomon. Lementem a nagy ketrecekhez kicsit filmezni a majmokat, ebedido volt, es csak Eric volt velem, a kedvenc caregiverem. Jacky csoportja ilyenkor ha meleg van akkor bejon a ketrecekhez, mert ott arnyek van. Mado is ott volt, a terhes csimpanzlady, es amint meglatta kezemben a vizesuveget rogton heves sirasba kezdett, hogy az neki kell. Mar volt egy ilyen intermezzonk egyszer, amikor eteteskor a kezemben volt egy nokedli, amit ok imadnak, es ki van porciozva mindenkinek, es Mado persze mar megkapta az ovet, de akart megegyet. En pedig johiszemuen adni akartam helyette egy makabot, remelve, hogy annak is orulni fog. Hat hogyne, ahelyett, hogy megkoszonte volt el akart kapni, merrgeben, hogy megiscsak mit gondolok, ilyen konnyen azert nem razom le ot. Szerencsere akkor sikerult odebbugranom. Most nem voltam ilyen szerencses. Nem tudom, hogy nem jutott eszembe az elozo eset, azaz helyesbitek, eppenhogy eszembe jutott, mert azert akartam Madonak adni valamit, hogy kiengeszteljem a multheti esemenyekert, de ugy latszik nem tanultam az elozo hibambol, es megegyszer elkovettem azt a bunt, hogy a hon ahitott vizesuveg helyett makabot akartam Madonak adni. Es most viszont kemenyen elkapott es melyen belevajta a fogat a jobb mutatoujjam vegebe, kb ketteharapta a veget. Szoval most varom, hogy nojjon vissza, es megint mindent szepem erezzek mint azelott:)
A masik szerencsetlenseg annyiban szerencses volt, hogy ver nelkul zajlott, de annal tobb aggodalommal. Ket napja le akartam fenykepezni Kikieket eteteskor, es persze megint tul biztonsagban ereztem magam, es egyszercsak hopp, volt fenykepezogep, nincs fenykepezogep, Foe (mint a kepekbol latni lehetett) mar regota vadaszott ra, ugyhogy almai valora valtak es itt volt a lehetoseg, hogy profi fenykepesz valljon belole. Persze o a kepkeszites helyett inkabb vacsoranak nezte a gepet, es itt be is fejezhetnem a tortenetet. A gep vegigment az osszes bebin, de vegul Kikinel kotott ki aki joizuen elfogyasztotta. A para csak az volt, hogy bar a elemeket es a memory cardot sikerult kimenekiteni, kiderult, hogy ezeknek a gepeknek valami belso elemuk is van, ami ugy tunik eleg jo izo, mert Kiki egesz este azzal ragozott, en pedig egesz ejjel nem aludtam, es azon ragodtam mi lesz, ha reggel Kikit mozdulatlanul talaljuk a ketrecben. Szerencsere nem tortent semmi baja, meg reggel is buszken szorongatta szerzemenyenek maradvanyait. De attol meg elegem van ebbol h itt is en vagyok a legbenabb, es hogy meg csak egy honapja vagyok itt es maris mindenki azon rohog, hogy folyton elesek.

Na szerettem volna Coffecakeol irni, de mostmar nincs idom, legkozelebb 1 het mulva folyt kov, akkor megprobalok osszeszedettebb lenni.

Top 5 useful things at Sanaga Yong

1. Mosquito net and other insect repellents
2. Head torch
3. Video camera
4. Guigoz can
5. Overall

Top 5 - the worst things about Sanaga Yong - after a month

1. mosquitos and other biting insects
2. mosquitos and other biting insects
3. mosquitos and other biting insects
4. flys and other insects
5. sleeping deprivation

Top 5 things about Sanaga Yong - after a month

1. chimps, chimps chimps
2. friut salads
3. the forest with its lizards, plants, birds and wild monkeys
4. sylvie and boyfriend
5. offroad

Moje chwile

Minal juz miesiac, ze jestem w Sanaga Yong i chociarz nadal nie mopge powiedziec, ze zadomowilam sie tutaj na dobre, wreszcie zaczynam czuc, ze wiem gdzie jest tu moje miejsce. Jest to fascynujace zycie, ktore codziennie przynosi mi nowe zagadki, mimo, ze wsrod starych nadal jest wiele nie do konca rozpracowanych.
Na poczatku najwieksze trudnosci mialam z przyswojeniem rutyny. Jestesmy tutaj odpowiedzialni za dobrobyt 57 szympansow oraz za nasze bezpieczenstwo i pracownikow i wsi otaczajacych nas, trzeba wiec scisle przestrzegac pewne zasady. Nie dosc, ze w ciagu tygodnia trzeba sie nauczyc takich detali, jak proporcje do przyrzadzania mleka dla roznychj malych, ilosci owocow dla poszczegolnych doroslych, proporcje skladnikow do obiadu pracownikow oraz dozwolone wielkosci prada do wlaczania oposzczegolnych ogrodzen elektrycznych, to musimy jeszcze nadzorowac prace opiekunow i kierowac nimi w razie potrzeby. Jest to dosc ironiczne na poczatku, poniewaz ci opiekunowie pracuja tu od lat, znaja najlepiej te malpki, jednak jesli chodzi o podjecie jakiejkolwiek decyzji, to zwracaja sie tym do nas. Lub dochodzi do groteskowych sytuacji gdzie mimo, ze wolontariusze sa odpowiedzialni za dystrybucje srodkow do czyszczenia (poniewaz w przeszlosci pracownicy naduzywali dostep do nich i chetnie odlewali sobie by zabrac do domu), to na poczatku nie wiem ile mamy tego rozdawac, i to wlasnie czarni zwracaja nam uwage, ze to za duzo. Wiec chociaz to my powinnismy ich pilnowac, to oni pilnuja nas.
Tak wiec na poczatku nie wiedzialam na czym stoje, z jednej strony oczekuje sie od nas samodzielnosci od poczatku i podejmowania decyzji, z drugiej zas strony nie znamy ani zwierzat ani sposob funkcjonowania obozu. Dodac do tego trzeba, ze relacje czarny-bialy, a scislej rzecz biorac wolontariusz-pracownik-manadzer sa tutaj bardzo skomplikowane i wielopoziomowe i na razie nie czuje sie na silach by o tym pisac. Dosc tyle, ze Agnes, menadzerka utrzymuje raczej chlodne stosunki z miejscowymi i w kazdej ich prosbie doszukuje sie klamstwa lub podstepu. Nie oskarzam jej o to: jest w bardzo trudnej sytuacji, wiekszosc jej czasu i energii schodzi na odprawianiu nieustannie walacego tlumu miejscowych, ktorzy sa chorzy, lub po prostu potrzebuja pieniedzy/pomocy. Musi to byc strasznie meczace ciagle mowic nie, a przez robimy co mozemy, mimo, ze nasze prawdziwe powolanie tutaj to opieka nad szympansami, a pieniedzy tak na prawde na nic nie starcza. Trudno jest wiec podejmowac samodzielne decyzje wiedzac, ze Agnes ma swoje surowe poglady na to na ile mozemy pomagac innym.
Moze dlatego pierwszy raz poczulam sie na prawde swobodnie, jak Agnes wyjechala do Yaounde. W poniedzialki na dodatek 2 wolontariuszy jedzie do miasta na zakupy, wiec w obozie zostalysmy tylko dwie z Katie; tak wiec pierwszy raz spedzilam praktycznie caly dzien sama z pracownikami i malpami. Pierwszy raz poczulam sie zupelnie swobodnie przy karmieniu przy duzych klatkach, co jest niezlym wyczynem. 25 szympansow krzyczacych z podeksytowania, cztery razy tyle lap, z kazdej strony probujacych cie zlapac, a raczej zlapac to co masz w rekach. Teoretycznie powinno sie zwracac uwage na hierarchie przy karmieniu, praktycznie jednak nawet jesli ktos ze starszych nie dostanie czego chce to i tak zabierze od mlodszego/slabszego, co moze przebiegac w sposob spokojny i oczywisty, ale moze sie tez skonczyc rykiem, biciem i placzem slabszego. Na przyklad w klatce, gdzie jest Caroline nie ma szans karmic innych, poki ona nie dostala wystraczajaca ilosc owocow i zadowolona nie odejdzie do jednego konta by spokojnie je skonsumowac. Dopiero wtedy reszta osobnikow odwaza sie zblizyc do nas, choc Carloni wciaz czatuje, czy nie dostana jakies kaski, ktore ona by chetnie przyswoila. Czasami trzeba robic rozne akcje zwodnicze by ja przechytrzyc zeby reszta tez zoatala dopuszczona do jedzenia. Lubie te chwile karmienia, ich okrzyki zadowolenia na zblizajace sie miski z pokarmem, glosne malskanie, spokoj, gdy juz zostalo wszystko rozdane. Po karmieniu buduja sobie gniazda z galezi, ktore pracownicy nazrywali w lesie. Najbardziej lubie chyba te momenty wieczorowe, kiedy wracam od duzych klatek, od grupy Jacky`ego, oni juz wszyscy sie rozlozyli, pracownicy wszyscy wracaja do obozu, a ja zatrzymuje sie przy klatkach Ballas`a. On wyciaga rece i prosi o wode, ja niepewnie podchodze - nigdy nie moge byc do konca pewna jego intencji - on formuje kubek ze swych ust a ja wlewam tam litr wody. Po czym podchodzi Aarom, moj ulubiony, wiec dotykamy sie nawzajem, bawimy sie, sprawdzamy. Gdy mu sie znudzi ide do klatek Kiki. On juz schowany pod domkiem w swojej klatce, Chouki na swoim domku w swojej klatce, a szescioro dzieciakow jeszcze szuka swojego miejsca, przeskakuja z hamaku na hamak, buduja gnazda, a na moj widok podchodza do barier i wyciagaja puste puszki bym je napelnila woda. Niebo juz sie robi szare a ja patrze na ta moja ulubiona grupe jak sie szykuja do spania. Gdy wracam do obozu bobasy rozwalone juz spia przy naszych kabinach. Pracownicy wrocili do domu, zostalismy tylko my biali, przygotowujemy sobie kolacje. Jesli mam troszke szczescia, to kazdy sie rozejdzie na chwilke, bierze prysznic, liczy owoce do karmienia rannego lub zamyka sie w swojej kabinie. Wtedy ja siadam ze swoja salatka owocowa przd hangarem kuchennym i patrze sie na drzewa otaczajace oboz. Male malpki zbieraja sie przy zmroku, szmer lisci, skoki, ale trudno je dostrzec w gestej koronie. Powoli zbieramy sie wszyscy na fotelikach, zapada noc a my probujemy rozwiazac zagadke satelit. Jak to mozliwe, ze nie ma kolizji? Ile one waza? Z jaka predkoscia sie poruszaja?Skad biora energie? (odpowiedzi prosze przysylac na blog) Ilosc gwiazd jest oszomiajaca, zawdzieczamy to braku jakiegokolwiek zrodla swiatla w poblizu. Ksiezyc oswietla nasze twarze, jest prawie jasno jakby byl dzien. Nieme wpatrujemy sie w niebo, wyszukujemy znane nam konstelacje gwiazd. Potem juz sie tylko patrzymy i czekamy, by wybila godzina 8 i kladziemy sie spac...

Pics - stuff and chimps

Me, Kiki and Akono:
Kiki:

Akono (general worker), Eric (caregiver), Paulence (general worker):

Jack and Mika playing:

Foe wants the camera:

Berchi playing with my shoelaces, Foe in the background:

Eric (my favourite) with the babies from Kiki`s group:

Julien (caregiver) and Paulence (general worker):

Favourites

I sholdn`t mention that each chimp is an individuality, as humans, that`s obvious. And you can see it even with such a young ones as Baati, Sambe, Gremlin (about 2 yrs). In fact you can see even better, than in human babies, since a chimp lives at about 40 yrs, so a 2 yrs old baby is an equivalent of a 4-year old human child. I wish I could stay here longer and see how their personality develops and changes. It would be very interesting how different thing can impact their personality. Also it would be intreresting to follow their cognitive development, I am sure we can find paralells with Piagets theory, however accurate it is. I think we can anticipate to a certain point how these babies will be as adults. Let`s take Baati for example. He is the noisiest one while in their tiny, 2x3x2 m2 cage (practically they are only fed there and they sleep there). Baati (means Small in bamwele) was braught here when he had barely few months, and Agnes says he was kept quite well by a lady I guess in Douala, who wanted to sell himm as a pet for good money. So he needs love and confidence since he didn`t get any from his mom, who was killed for meat by poachers. Thus when he is in the cage he requires constant attention jumping on the bars and pulling away anybody (Sambe, Gremlin) who would come for a hug. He loves when you are playing with his little penis (maybe sg from Freud:)) and is adorable when he hangs over the bars and pushes his belly towards you so you can scratch it. Agnes loves his small arms and legs, and find them very cute, which I personally do not. He has a rather plane face with two dark lines under his eyes like indians. You wouldn`t recognize him once in the forest. He never leaves you, and if he does so, it is to make a few steps forward and then he runs back into your arms when he hears a little leaf trembling. He barely climbes, which worries me a lot, since his lack of practice is very visible: he falls whenever he tries. And then it is a viciuos circle, he falls, he comes for confirmation and is afraid to try again. So we are sitting, two hugging each other, while the two others disappear in the crown, and the only sign of them are the falling pieces of trees, poops and pees, so you have to pay attention so that they don`t land on you (which happens a lot). Sambe likes to come back from time to time for a hug, and then I groom him or swing him by holdong his legs. Gremlin barely comes down , but sometimes he is also thirsty for love and then stays longer and we play or he looks for peanuts in my pockets. I find him the most beautiful from them 3, he has a small, very wrinkled face and I love to watch him eating; he bites everything carefully and swallows slowly and seems not to care about anything. I think his independence is what for I like him so much.
That is the same with the other 3 babies (Muna, Zach, Yoko), who are a little bit older (guess around 2-3). From them Muna is the absolute favourite, no question about that. She has an exeptional personality, she is gentle, sensitive and beautiful. I am sure that if she was a human baby she would be the one that every mother dreams about and that appears in the pempers advertisements. She is calm and full of love and yet she is barve and self-confident enough to deal with the two boys she is in the same cage with. I think she will be very high in the hierarchy when she becomes adult. The only bad thing I can mention about her is that she starts to scream terrbily whenever she is hungry, so we have to make it sure that she is fed first. Then there is Yoko, whom I find extermly ugly, like an old chinese man, but who has beautiful light brown eyes. I love to watch them while I am tckling him on my knees and he is laughing with mouth wide open. In fact all the three of them do that, and make a cute hrghhh noise. Yoko is sometimes frustrated and Marie tends to say that he is mechant, but I haven`t have problems with him so far. The last one is Zach, who I think is a great, balanced, brave little guy, who can become a confident member of any bigger group.
Another calm group is Kiki`s group, which probably is my favourite one from the Big Cages. I love Kiki, a wise about 30 yrs old alpha male and I think he is a great father for the 6 babies he is taking care of. He is beautiful with the half of his hair fallen off so you can see his huge muscles. he seems to be very calm and balanced, and always give reinforcement for those who come to him, he puts his arm over the other`s head and bites him gently. And at the time of feeding he is so happy with short, high vocalizations and turned up upper lip, so you can see all of his teeth - wow, that`s frightening. Unfortunately it is not possible to integrate more chimps with this group as there is a blind individual, Chouky, who would probably freak out, and couldn`t get used to it. I have had no interactions with Chouki or Kiki so far, the first one is more due to his blindness, so he does not take new people easily. As for Kiki I feel he just doesn`t really need contact with me, I don`t know if it is beacause of me, or he is just like this with everybody. But his babies are great. I like Foe, he comes around all the time, he likes to drink from my hand or to play with my shoelaces (in fact all the chimps like that). Foe, Baati and Yoko have faces as from the film The Planet of Apes. And Foe reminds me of John Travolta from Greese. And there is Mika, or Mirjam Karen, a beautiful young girl, who again reminds me of the orang-utan Mengi from the Bp Zoo. She is so beautiful, thet if I were a young chimp I would definitely fall in love with her. She is gentle abd delicate as a woman should be.
Further down we can find Ballas`s cage, that is far less idillic than KIki`s one. In fact I think Ballas is crazy, but this enables him to draw constant attention to him. He is about 13, huge and strong and gives massive displays all the time, piruetting around the bars, shaking his shoulders and pulling sliding doors with force, that could easily kill anybody. I think he is quite board here, he dosen`t know how to burn off his energy, so he is frustrated and he would need somebody who would kick his ass. But he is the alpha male so far, with two young males and a young, an adolescent and an adult female in the group. He is a kind of a challenge for the men employees here, who like to compare their strenght with him, but nobody is a real match for him, so they shouldn`t mess up with him, unless they want to have their arms being sutured as Charlie had the other day. Of caurse he has his calm moments, for example he loves when he is offerd water as a baby, but even if we approach him in a good mood, he could easily break our finger simply by touching it. He doesn`t care much about the aother, I have never seen him giving confidence to anybody so far, but I have seen him several times diplaying, biting and jumping on females of the group. So Bouboule and Jessica are quite afraid to approach the food when he is around. On the other hand there is Aaron, who is so funny, tricky and crafted, and he always know how to take the best from any situation. I think he is my favourite in this group. He is great at stealing Ballas`s food when he is doing his display. He quickly walks over where the food is , looks around with the face telling "ok, so nobody is watching, I guess I can take theese...", and he is back on his place with an additional papaya or banana as if nothing happened. I remember somebody told me to be careful with him, cause he will be like Ballas and he spends tooo much time with him, but I gess he is way more intelligent than Ballas, and I am looking forward to seeing him one day as a domainant male.
And so there is Jacky`s group left, but I still don`t really feel comfortable with them, as there are 25 chimps, and most are young and adolescen so I can hardly recognize them. However I feel I do make some progress. especially with Caroline, an older female, that is the one you have to learn the first to recognize as she is very dangerous with a tendency to grab you whenever she can. So at the begining I was all the time reminded by the caregivers and Agnes to stay away from her. She is very distinct with her dark face and a strange noise she makes with her tongue that at the begining was for me as a pendulom saying " tic..tac..I am waiting for you... tic.. tac... I will grab you one day...". But now when I go to the Big Cages she is the first to call me and she pulls her ass to the bars so I can touch it (a kind of greeting at chimps). BUt still I know I have to be very carefull. And then there is Nama, who is so ugly, small and her hair has a light colour as she was always covered with dust, so maybe that is why I like her so much. She seems like doesn`t care about anything. And yes there is Dorothy, who was kept for 20 yrs in a samll cage so she has never learnt how to climb, so she is fat and barely moves and has huge fat bulbs under her neck and knees. Agnes says that the youngs are afraid of her thus she is often alone. But the most I think I like Leylah for her independence. She is ugly too and is always followed by a group of younger ones and this group likes to profit as long as they can from the enclosure, so they come back always as the last ones.
This week Agnes is gone to Douala and Yaounde, she is having some meetings to raise money for the project. She is coming back probabley on Wendsday with a new female, Coffecake (often referred by us as Cupcake or Coffecup so who nows how many times will she be rebaptized here). Agnes wants to integrate her with Ballas`s group so she hopes the new female will calm him down and awake some sexualinterest, that he is lacking to show towards Bouboule (which I can understand seeing she is about her 40s and Ballas is 13). But Agnes often admits, thet it will be a hard integration, and Coffecake might end up with Tati, Amigo, JImmy and Kashka in the quarantee group, which would be a sad ending to her story. She was kept for 25 yrs in a cage wthout any contacts with other chimps, however I wish she won`t have to join the 4 too humanized ones, as even if they going to have bigger enclosure than nw in the future, they still don`t have a life of a chimp. They have spent too much time with humans and in captivity.

First pics

Sorry no pics about the chimps, you can find them on them on the web site listed to the right, I would not be able to do such nice pictures, and usually I film them a lot, so you will see them when I got home.

P.S. Celia, and others who are not able to speak hungarian and/or polish... I will try once a while to write it in english, but I don`t think it will be too enjoyable...

my cabin, sorry for the quality

my cabin 2:

my cabin outside with Zac`s group`s Cage:

kitchen from the entrance, in the foreground Kat (blonde) and Yonin (dark), and Sylvie (dog):

Kitchen from the solar panel:

Boyfriend, the 3 legged dog:

Uawentang - z przed dwoch tygodni

Piasalam to 2 tygodni temu, niestety wtedy nie bylo netu, a pozniej zapomnialm kabel, wiec dopiero teraz moglam naladowac ten poprzedni list. Jesli zdarze napisze tez cos nowego.

Dni mijaja szybko tutaj w obozie, codziennie jest pelno rzeczy do robienia, a jutro juz skonczy sie tygodniowa kwartanna, przez ktora nie moglam dotykac malp. Wiec wreszcie bede miala mozliwosc interakcji z nimi, chociaz zajmie mi to jeszcze sporo czasu, zanim poznam malpki na tyle dobrze, ze bede mogla sie do nich zblizac bez obawy. Na razie z uplywem czasu mam coraz lepsze obeznanie co do sposobu funkcjonowania rzeczy tutaj w obozie a co z tym idzie w parze coraz wiecej obowiazkow. Ostatnie dwa dni pod rzad siedzialam w przedszkolu podczas pory obiadowej, gdy opiekun grupy je swoj obiad razem z reszta pracownikow miejscowych. Sa to jak narazie najmilsze chwile w obozie, gdy czuje, ze caly ten wysilek, ktory wsadzilam w ten wyjazd zwraca mi sie. Siedze sobie wtedy w cieniu i patrze sie na osiem dzieciakow, ktore najedzone odpoczywaja po obiedzie. W okol gesty las, co chwile szelest pod lisciami, jakas kolorowa jaszczurka, lub agama przebiega przez droge, zatrzymuje sie, sprawdza czy sie patrze, i smignie spowrotem do lasu. Czasami ktorys z dzieciakow wstaje i podchodzi do kranu z woda, potem z nudow walnie w kolege i namawia go do zabawy. Czasami mu sie udaje i wtedy przez chwile sie tarzaja po ziemi, lub bawia sie w berka, i gonia po hustwakach i roznych zabawkach. Tic i Johnny lubia we mnie rzucac kamieniami, ostatnio ku mojemu zdumieniu nawet mnie trafiaja. Tic sie czesto wacha i jak sie zaslania twarz reka to nie rzuca. Jak na razie jest moim ulubionym, moze dlatego, ze nie przychodzi odrazu podekscytowny, lecz najpierw przyglada sie, sprawdza, a potem zupelnie spokojnie podejmuje decyzje o rzucie. Johnny zbytnio sie nie interesuje, tylko przychodzi, ryknie sobie, rzuci kamykami i odchodzi, mozna by do niego idealnie dopasowac stereotyp malego, co by skompensowac swoj rozmiar musi duzo krzyczec. Wydaje mi sie ze lubi dokuczac innym.

Dzisiaj pierwszy raz bede tez spala w przedszkolu, co jest uawazane za jedno z gorszych obowiazkow. Jest to potrzebne, poniewaz przedszkole znajduje sie dosc daleko od obozu, i nikt by nie zauwazyl, gdyby cos sie stalo z malymi. Najwieksze niebezpieczenstwo, to atak mrowek miesorzernych, ktore sa w stanie zjesc spiace malpy w miejscu, poniewaz te leniuchy spia do ostatniej chwili, i budza sie dopiero, kiedy juz naprawde boli, co znaczy ze moze byc juz dosc pozno, i sa juz cale obkryte mrowkami. Poniewaz na noc spia w klatce, nie za bardzo maja gdzie uciekac przed nimi. Sa tez inni niemili nocni goscie, w przedszkolu szczegolnie szczury, ktore za bardzo nikomu nie przeszkadzaja, jedynie sam fakt, ze biegaja po suficie nie jest zbyt mily. Bardziej grozna jest na przyklad mamba zielona, ktora odwiedzila mnie pierwszej nocy, kiedy przeprowadzilam sie do swojej nowej kabiny. Bylam z niej bardzo zadowolona, poniewaz jej poprzedni wlasciciel zostawil tam pare fajnych rzeczy, dzieki temu szybko udalo mi sie ja dosyc ladnie urzadzic. Jest to szalasik, do ktorego jest dolaczona klatka, gdzie spia 3 bobasy: Zac, Muna i Yoko. Najpierw balam sie, ze moga mnie budzic w nocy, ale na ogol wracaja po calym dniu spedzonym w lesie tak zmeczone, ze od razu zasypjaja po karmieniu. Szalas jest zbudowany z drewna, polonczonego dosc luznie, tak ze Robert, poprzedni mieszkaniec pozapychal dziury w rogach pustymi butelkami plastikowymi. Tym bardziej mnie dziwi, dlaczego zdemontowal siatki przeciwko komarom z okien. Poniewaz wprowadzilam sie do szalasu w srodku nocy pomyslalam sobie, ze nie bede teraz walila mlotkiem, by przypiac siatke od nowa, wiec zamontowalam tylko moskitiere nad luzkiem, i poszlam spac. Na szczescie, poniewaz juz za pierwszym razem jak wchodzilam do szalasu zauwazylam, ze sa tez tutaj nieproszeni goscie (choc mili, po byly to sliczne jaszczurki), stwierdzilam, ze zamkne dobrze wszystkie okna, by uniknac nastepnych. W nocy obudzily mnie stuki na dachu, ale myslalam, ze moze malpki sie obudzily. Rano okazalo sie, ze jest to okazala, bo 1.94 metrowa zielona mamba, ktora rano udalo sie zabic. Mialam ogromne szczescie, ze nie udalo jej sie wslizgnac do kabiny, poniewaz jest to jedna z najbardziej groznych gatunkow zyjacych w Afryce. Byla przesliczna, i probowalismy ja odstraszyc, ale w koncu Agnes, menadzerka zdecydowala, ze trzeba ja zabic, poniewaz nie chciala ryzykowac ani nasze zycie, ani malych.

Uawentang - 2 hettel ezelottrol

Mar majdnem egy hete vagyok itt, es ahogy a napok telnek, ugy kezdem egyre jobban atlatni a dolgokat, kezd bennem tudatosulni mi is tortenik korulottem. Par napja ebedidoben az ovodara felugyeltem, 8 kis bebire, akik a deli hosegtol egy nekik epitett haziko arnyekaba menekultek, nemelyikuk persze nem birt magval, es folyton a tobbi pihenot bosszantotta, en pedig csak ott ultem, egy masik haziko arnyekaban, neztem oket, es mogottuk a fakat, a gyonyoru pillangokat, es akkro vegre megereztem, hogy ez az amiert jottem. Ma er veget a karanten, ugyhogy holnaptol kezdve mar hozzaerhetek a csimpikhez. Persze meg rengeteg ido kell amig megismernek es megszoknak, es szemelyes kapcsolatot epithetek ki veluk. De mindenesetre megkezdott a betanitasom, ma este mar az ovodaban alszom, allitolag ez a legrosszabb melok egyike. Azert en orulok, hogy kezdem mar felfogni mi is itt a daily routine, mert eddig folyton csak azt ereztem, hogy lab alatt vagyok, mivel csak alltam es figyeltem mindent. Eleg sok dolgot kell eszben tartani, olyanokat, mint melyik bebinek hany kanal tejpor, hany kanal fosfatine, es mennyi vizbol keszul a teje, vagy melyik elektromos keritest mikor lehet bekapcsolni, es hol es hany voltra, vagy melyik kijaronal mennyi tisztitoszerre es gyumolcsre van szukseg. Mindennek megvan a pontos ideje es a pontos mennyisege, es ez az onkentesek feledata, hogy felugyeljek vajon minden az eloirasok szerint halad-e. Most jottem be masodik alkalommal a varosba egy masik onkentessel, legkozelebb mar egyedul kell jonnom bevasarolni (ami meg nem olyan nehez), es ha netezni akarok majd, akkor egyedul kell majd idehajtanom az olajtarsasaghoz a projekt 4 kerek meghajtasu toyota terepjarojan (megapara).
Persze ahogy telnek a napok nem csak a tabor rendszeret latom at jobban, de egyre tobbet lattam a helyek eletebol is. Penteken Agnes, a camp manager elvitt a gyumolcsbeszerzo korutra (fruit run), ami annyit jelent hogy a kornyezo falvakbol felvasaroljuk a gyumolcsoket. Igy volt alkalmam belepillantani a helyiek mindennapjaiba. Falvak alatt itt egy 5-6 hazbol allo telepulest kell erteni, a hazak az ut menten helyezkednek el, altalaban egy helysegbol allnak, legtobbszor nincs rajtuk ablak, az egyetlen nyilas az ajto, ami altalaban nem zarhato. Legtobbjuk anyaga a voros foldbol keszult tegla, ritkan lehet latni betonbol keszult hazat (pl az iskola). Ezekben a hazakban legtobbszor szo szerint nincs semmi, neha vannak edenyek vagy agy. Az elet a hazak elotti udvaron zajlik. Ha eleg haz van egymas mellett, akkor szokott lenni egy kozponti fabol keszult kis teto ami alatt palmabol fuzott padok vannak; az emberek itt szoktak nap kozben heverni, es ide gyultek akkor is amikor Agnes a gyumolcsoket vasarolta toluk. Ha van ultetveny, akkor az vagy az ut menten van, vagy kisse beljebb a dzsungelben, a kivagott fatovek kozott. Mangot, papayat, ananaszt, banant es avocadot termeszteneknek a legtobbet, de egy reszet a gyumolcsoknek a vadon termo fakrol gyujtik be. Maguk szamara persze meg maniocot is termeszteneknek nagy mennyisegben, es makabot, ami a krumplihoz hasolit a leginkabb, csak edesebb, es mi a csimpanzoknak vasaroljuk. Altalaban minden nonel van egy gyerek, es meg egy par rohangal a faluban; az emberek egy resze egesz jol oltozott (ezek altalaban a Sanaga-Yongban dolgoznak), masik resze (foleg a gyerekek) koszos es szakadt ruhakban jar. Lattam persze meztelen, legyekkel betakart gyereket is. Legtobbjuk beszel franciaul, es jar, vagy jart iskolaba, de vannak, akik csak a helyi nyelvet beszelik. A falvak 500-1000 meterre vannak egymastol. Amivel tudunk segitunk nekik, ennek egyik formaja a gyumolcs vasarlas. Yonin most epp egy vetemenyes kerten dolgozik, ha sikerul a babot es a zoldsegeket novesztenie, akkor megprobaljuk majd a helyi lakossagot is megtanitani ezeknek a novenyeknek a termesztesere. Ezek az emberek legtobbszor nem csinalnak semmit, azt eszik amit megtermesztenek vagy gyujtenek az erdoben, az egyeduli jovedelemforrasuk Sanaga-Yong. Akiknek sikerult munkat talalnia itt, az szerencsesnek mondhatja magat, a tobbieknek az egyetlen remenye a gyumolcsvasarlas. Kezdem lassan megismerni a helyi munkasokat is, kicsit konnyebb dolgom van veluk mint a csimpanzokkal.
Bekoltoztem az uj kuckomba is, szerencsere az elozo lako jo sok minden hasznos cuccot hagyott ott, ugyhogy sikerult eleg otthonosan berendeznem. Ez egy fabol keszult kunyho, eredetileg eleg szellos lehetett, de mostanra a lyukakat az elozo lako (Richard, egy ausztral onkentes, akit Katie imad, es folyton csak rola beszel) mind betomkodte ures muanyag flakonokkal. Erdekes modon a szunyoghalokat viszont nem preferalta, ugyhogy azokat nekem kellett feleszkabalnom az ablakra. Eleg hasznosnak tunnek, meg akkor is ha amugy is moszkito halo alatt alszik az ember, mert nem csak a rovaroktol ved, de olyan kellemetlen vendegektol is, mint pl a zold mamba, aki az elso ejszaka probalkozott meglatogatni. Szerencsere erre vannak az ejjeli orok, no meg a husevo termeszek felkutatasara, ezek sajnos kepesek lennenek almukban elfogyasztani a csimpibebiket, mivel szegenyek a ketrecben nem nagyon tudnak eloluk hova menekulni. A zold mamba valahol a hazam tetejen bujt el, en persze mit sem sejtve aludtam egesz ejszaka, csak egyszer-ketszer ebredtem fel arra, hogy az or uti a hazamat, de azt hittem a hazhoz csatolt ketrecben rosszalkodnak a csimpik. Agnes nem akarta kockaztatni se a mi, se a majmok eletet, ugyhogy masnap 5 helyivel egyutt megkezdodott a hajsza, es vegul agyonutottek a kigyot. Mint kiderult egy gyonyoru, 1.94 m hosszu peldany volt, de ez mit sem valtoztat a tenyen, hogy az egyik legveszelyesebb afrikai kigyok egyike, a merge az idegrendszert tamadja meg, es mivel a kozelben nincs antiszerum, eleg gyorsan vegzett volna barkivel.
Mint mar irtam a hazhoz hozza van epitve egy kis ketrec, ahol harom bebi, Zac, Muna es Yoko alszik. Nap kozben egy apolo kiviszi oket az erdobe, csak etetesre es estere jonnek be a ketrecbe. Altalaban nem zavarnak sok vizet, mire visszaernek a taborba annyira le szoktak faradni, hogy otkor mar kiterulve horkolnak a ketrecben. Ezzel szemben pirkadatkor kelnek, es hajneli otkor mar kovetelik a reggeli tejuket, de par nap alatt megszokja az ember, es ha a reggeli felelos idoben megeteti oket, akkor hagyjak az embert aludni. Ettol fuggetlenul nehez az embernek kialudnia magat a dzsungelben, meg akkor is ha legtobbszor 8-9kor mar lefekszik, mert vagy annyira faradt, vagy annyira nincs mit csinalni. Hozza kell szokni, hogy itt sosincs teljesen csond, es a kinti ciripeles sokkal hangosabb, mint mondjuk nalunk a mezon. Ezen kivul, mint megfigyeltem az esos evszak jellemzoje, hogy ejjel zuhog az eso, reggel meg valamennyire borus az eg, aztan del kurul kivilagosodik, es az ember majd megsul delutan. Mindez addig renben van, hogy nem azunk el nap kozben, viszont varom mar azt a napot, amikor nem fogok felebredni a ritmikus dobolasra amikor nekizudul az eso a badogtetomnek.
Igazabol alig varom mar, hogy vegre a majmokkal lehessek, hogy megismerjem oket, a szemelyiseguket, a szokasaikat. Egyenlore sajnos nem nagyon volt szabad idom, csak este, amikor a majmok mar alszanak, es ugy tunik a jovoben sem lesz sokkal tobb, mert itt folyton van mit csinalni. Eddig altalaban a ketrecek festesere fogtak be, ami rettentoen faraszto feladat, ugyanis eloszor le kell kalapalni a rozsdat, utana le kell dorzsolni, vegul lemosni es csak utana johet a festes. Annyiban viszont halas feladat, hogy a majmok nap kozben is szeretnek visszajonni pihenni a ketrecekhez, amik kozul 3-4-et mindig nyitvahagynak nekik, ugyhogy festes kozben lehet oket nezegetni, es ok is szoknak hozzam. Lassan talan elmehetek majd en is az erdobe a fiatalokkal, es hat az mar tenyleg egy alommelo lesz.