Odie

Jaj de bena vk, mult heten nem volt net amikor a townban voltam, most meg lemerult a fenykepezogepem, pedig fel akartam tolteni kepeket es azt amit akkor gepeltem be, amikor nem volt net. Hat sebaj, majd ket het kesessel elolvashatjatok, most inkabb masrol irok.

Szoval tulestem az elso tuzkerszetsegen, bar nem tudom h a mai megprobaltatas nem nagyobb e, de szep sorjaban:

Tegn ejszaka erkezett meg Jenifer, egy amerikai onkentes csaj, aki ele ki kellett menni a vonatallomasra. A gond csak az volt, hogy Agnesnek nincs jogsija (ezen halal meg voltam lepodve, kepzeljetek el, ott elsz 3 evig egy azert valjuk be a korulmenyeket tekintve elegge primitiv helyen, 25 km az elso helytol ahol van aram es barmit vehetsz magadnak, van ket kocsid, de nincs jogsid, hogy elvezesd oket. Egyebkent masok elmondasabol nem is nagyon mozdul ki a campbol, abszolut nincs benne a town trip rotationben, kb 2-3 havonta mozdul ki a taborbol. Viszont juliusban jon vissza Sheri es akkor Agnes hazamegy Parizsba 3 hetre - na de Agnesrol kesobb) Kathleen szabadnapos volt, Yonin pedig a nurseryben aludt, uh nekem kellett az ejszaka kozepen atvagnom a dzsungelen. Velem jott Geroge is, egy night guard. Meg kell hagyni eleg jol vettem a megprobaltatast, es en is meglepodtem magamon, hogy mennyire elveztem a vezetest. 4 kerek meghajtasu toyotaval az ejszaka kozepen torteno offroadolas a kameruni dzsungelben igen fuggove tud tenni:) A csimpik es az isteni, szunni nem akaro fruit saladok utan ez a harmadik olyan dolog, ami biztos felejthetetlen elmeny marad. Ami feledheto az a rengeteg csipes a labamon es karomon. Az elejen meg voltam lepodve milyen jol birom a strapat szunyogokat illetoen, de mostanra mar elegge elegem van a folytonos viszketesbol:)

Ma pedig eloszor jottem be Belaboba egyedul bevasarolni. Remelem sikerul mindent elinteznem es jol kijonnom penzbol amit rambiztak. Szoval mostmar rendesen vegzem az osszes onkentessel jaro kotelezettsegemet. Ennek merten eleg faradt is vagyok:) Az biztos hogy nem hawaii itt az elet, tekintve, hogy meg egy ideig biztos nem lesz szabadnapom, mert Jenifer meg csak most jott, es neki be kell tanulnia a dolgokat, es Kat es Yonin pedig vagy 3 hetig dolgoztak csak ketten, megallas nelkul, ugyhogy most nekik jar a pihenes. Munka pedig van boven.

Alapvetoen 3 fele duties van: vagy a camp vagy big cages, es other.
A camp duties reggel magaban foglalja a kovetkezoket:

• felirni melyik munkas milyen szerszamot visz el, szetosztani a walkie-talkiekat, merni a napelemek energiamennyiseget, bekapcsolni az aramot az elektromos keritesbe, es feltolteni az elemlampakat
• kiosztani a szakacsoknak az aznapi ebed alapanyagokat az munkasok, onkentesek es majmok szamara, megporkolni a mogyorot a majmok szamara
• kiosztani a tisztito eszkozoket
• kitakaritani a konyhat
• folyamatosan feltolteni a water filtereket

Camp duties evening:

• szetosztogatni a majmok kajajat, ha nincs senki a fruit roomban a munkasok kozul akkor megmosni a gyumolcsoket
• megbizonyosodni arrol, hoy mindenkinek van e eleg vize az allatok kozul
• takaritani
• szetosztani a mosoport, ha mosas nap van
• elokesziteni a legkisebb majmok szamara a tejet a cumisuvegekbe
• elokesziteni a night guardok cuccait (pulcsik, kerozin lampa, elemlampa, gyufa, valami cumok ami ellenorzi, hogy nem alszanak el) megmelegiteni a kajajukat

Big cages morning:

• segiteni etetni, szetosztani a vitaminokat, ha gyogyszerezes van, akkor megbizonyosodni arrol, hogy mindenki megkapja e a gyogyszeret (pl nostenyek fogamzasgatlo, neha feregtelenites), szetosztani a tejet a kicsiknek
• korbejarni a legnagyobb bekeriotett teruletet, hogy nincs e meghibasodas az elektromos keritesben
• nap kozben szetosztani a tisztitoszereket, felugyelni, hogy rendben megy-e a munka es mindenek elott festeni, festeni, festeni a racsokat

Big cages evening:

• ugyan az mint reggel

Other az az early duties es a nurseryben valo alvas, es a night feeding. Aki a nurseryben alszik az csinalja az early dutiest, ami a kovetkezo:

• elokesziteni a cumisuvegeket es megetetni a 6 bebit a campben es a 8at a nurseryben + vitaminozni oket
• elokesziteni a tejet, vitaminokat es a gyogyszereket a big cagesbe
• leellenorizni a napelemeket
• szetosztani a kajat a delelotti etetesekhez
• beszedni night guardoktol a cuccokat
• megetetni a 3 macskat(Oliver, Beatrice, Assoum) es 2 kutyat (Boyfriend, Sylvie)
• 5:30kor kelni!!!

A night feeding annyit jelent, hogy ejfelkor a 6 bebit meg kell etetni.

Ehhez mind meg hozzatennem, hogy mint mar hamarabb irtam rengeteg rezlet van, pontos aranyok a tejbol es gyogyszerekbol, szamok, hogy mikor eleg az aram es mikor nem, es ki mennyi gyumolcsot kaphat. Ugyanigy a fejadag kaja a munkasok szamara, ki kell porciozni, higy mindenkinek jusson, de ne vesszen karba (sztm meg igy is rengeteg kajat dobunk ki, mert ugye huto nincs es egyik naprol a masikra minden megromlik) Hat gondolhatjatok mennyire el voltam veszve az elejen. De mar nagyjabol ok, azt hiszem belerazodtam a dolgokba. Es persze mint mar irtam nincs pihi, ha az ember azt hiszi egy szabad perce akad, akko r rogton eszebe jut, hogy mit kell meg megjavitani, lefeseteni, kitisztitani, mi az amit napok ota halszgatunk, mert meg nem volt ra ido, hogy megcsinaljuk. Es akkor meg a sajat dolgaiddal, mint kimosni a fehernemuket, vagy kitakaritani a kabint nem is foglalkoztal.

A legjobb pillanatok egyike, mint mar irtam, amikro ebedidoben az apolot kell helyettesiteni a nurseryben (naponta mas onkentes), olyankor vegre egyedul vagy, az erdoben elkeritett nekik keszitett kis jatszoter mellett, csak te meg a 8 pihizo lurko, es ha nem lenne halalos meleg (deltol kettoig) es millio egy legy, akkor igazabol semmi se zavarna az idilt. A masik, amire sajnos eddig keves alakalmam volt, amikor vege van a munkanak (6kor) es hazamentek a munkasok, de meg ne ment le a nap, es valami csoda folytan az onkentesek is felszivodnak (pl meg lenmaradtak festeni, vagy zuhanyoznak, vagy a sajat kabinjukban teblabolnak), es kiulhetsz a frissen keszitett gyumolsaliddal (mango, banan, ananasz, lime) egy nyugagyba, hattal a konzhanak arccal a dzsungel fele. Mar szurkul, es ha nagyon figyelsz akkor eszreveszed a szemben levo fan a gyulekezo majmokat (vsz colobusok lehetnek, de be kell szeeznem egy tavcsot). Amint egyre sotetebb lesz, egyre mereszebben ugralnak farol fara, neha elrepul egy egy madar, vmi tucan feleseg, csak fekete feher, korbe pedig a hatlmas erdo, hatalmas fakkal. Igazabol ha obban belegondolok semmi masra nincs szukseg, bar persze sokkal idealisabb lenne, ha meg onkentesek se lennenek, mert igy azert megiscsak az embernek szocialisnak kell lennie.

Az onkentesek kozul ahogy a napok teltek, ugy egyre jobban bizonyosodtam meg arrol, hogy Kathleent nem szeretem, bar mostanra azert megbaratkoztam vele is. Hangos es magara koncentralo teremtes, de azert halas voltam neki, amikor elaludtam az early dutieskor es o kisegitett. Yonin nagyon nyugodt, de mivel ok Kattel egyutterkeztek, es egy ideig egyutt is laktak, ezert elegge ossze vannak nove. Az elejen nem is talaltam nagyon emiatt a helyemet. Mostanra azert jobb a helyzet, legszivesebben Agnesszal beszelgetek, de Jenifer is jofejnek tunt tegnap este, de ok mondjuk mindketten 35 korul vannak. Ugyanakkor Agnesen is latni, hogy szeretne egy kis maganyt, uh altalaban o szokott lelepni a leghamarabb. Fura egy lany o, bar igazabol nem tudom megitelni, milyen lennek en 3 ev ilyen munka utan. Leginkabb Diane Fossey jut rola eszembe, arrol ahogy kivonja magat a helyiekkel valo kapcsolatbol. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az idejenek egy reszet a folyamatosan aramlo betegtomeg apolasa teszi ki (holott nem is orvos). Lenyugozo mennyire jol boldogul es mennyi mindent tud. A gyogyszerekrol, az emberek eleterol, arrol, hogyan kell boldogulni a dzsungelben. Ezek ellenere, vagy epp ezert nem sok jot szokott mondani Kamerunrol es Afrikarol. Latszik, hogy belefaradt abba, hogy folyton meg kell talalnia az egyensulyt, hiszen ha mindenre rabolintana ellepne minket a segitsegert kialtozo feketek tomege . Ugyanakkor ha latod milyen korulmenyek kozott elnek itt az emberek, akkor nehez visszautasitani mondjuk a gyogyitasra valo penzt, hiszen tudod, hogy ott van a fiokban. De az is teny, hogy itt mindenkinek, ha gondja van az elso gondolata, hogy majd az IDA segit. Sokszor nem is tanacsert jonnek, hanem konkretan penzert. Agnes pedig ilyenkor huvosen kijelenti nekunk, hogy ennek a kontinensnek nincs jovoje. De azert egyenlore adunk. Tegnap hallottam eloszor Agnestol valami egyutterzobbet, mint csak panaszkodast az emberekre, de csak par mondat volt: "Nem akarok szornyeteg lenni, es nem akarokm elvesziteni az egyutterzesemet. Foleg ha ilyen beteg kisbabak jonnek. De ez a gyerek lehet, hogy meg fog hallni. Nem tudok mit tenni, az anya az utolso percig vart." Mindezt teljes nyugalommal jelentette ki vacsorafozes kozben, az utan, hogy elotte arrol beszelt, hogy abba kell hagyni a betegellatast, mert tul sok energiajaba kerul, es nem hoz semmit a pojectnek. Azt hiszem harom ev alatt meg kellett tanulnia felretenni az erzelmeit es teljes nyugalommal csakis az eszere hagyatkozni. Mashogy itt nem lehet, hiszen folyamatosan csak segitegreszorulo emberekkel talalkozol. Ugyanakkor szamomra furcsa, hogy harom eve van itt, de alig utazgatott Kamerunban (mas majmos kozpontokat leszamitva) vagy Afrikaban egyaltalan. Mikor kerdeztem, hogy mennyire beszeli a helyi nyelvet azt mondta, hogy tud szamolni, meg egy par szot, de esze agaban sincs megtanulni. Es emellett teljesen elzarkozik a helyi lakossagtol, es mintha felrona nekik, hogy a mentalitasuk afrikai, es nem europai. Az is igaz, hogy mashogyan nem lehetne a fonokuk, mert a helyiek valamennyire tenyleg ugy viselkednek, mintha gyerekek lennenek, folyamatos felugyeletre van szukseguk... De persze nekik ez csak munka, nem feltetlenul celjuk a majmok megmentese. Pont ezert olyan szivszorito, amikor a fekete apolokat latom a majmokkal jatszani, amikor maguktol mennek oda beszelgetni veluk, amikor tovabb lepnek azon, hogy csak azt latjak, hogy ezeknek a majmoknak mennyivel tobb kijar a feher ember penzebol, mint nekik.

Spotkania

Awiec dojechalam do Sanaga Yong bez wszelkich problemow, i przezylam tez pierwsze spotkania z szympansami, ktore, trzeba przyznac nie byly zbyt podekscytowane tym spotkaniem. Wrecz przeciwnie, np Gabby, by wyrazic swoje niezadowolenie zaczal mnie obsypywac garsciami zemii. Inne szympanse rzucaly we mnie kamieniami lub patykami, na szczescie nie umieja zbyt dobrze celowac, wiec o tyle mozna mowic o moim sukcesie, ze nic powaznego sie nie stalo. Poza tym pierwsze spotkania z tym kontynetnem zrobily na mnie zdecydowanie dobre wrazenie, poczynajac od lotu, az do przyjazdu do obozu.

Pierwsza rzecz, ktora jest uderzajaca w Kamerunie to spokoj i czystosc kraju, oraz europejskosc i kultura ludzi. Piszac to mam na mysli oczywiscie porownanie z Indiami, wszystkie te przestrogi, ktore slyszalam przed przyjazdem, okazaly sie malo prawdziwe i przesadne. Oczywiscie mimo tego lepiej nie zapominac, ze sie jest w Afryce, poniewaz ten obraz moze byc zgubny i jesli czlowiek sie czuje za bardzo po europejsku moze po prostu przestac zwaracac uwage na te, glownie zdorwotne niebezpieczenstwa, ktore moga na niego czekac.

Niemniej jednak musze przyznac, ze na poczatku mialam troszke goryczy w ustach, i znowu czekalam tylko, az wreszcie poczuje to uczucie spelnienia, ze wreszcie moje marzenia staly sie rzeczywistoscia. Moze gdybym miala miejsce w samolocie przy oknie, to uczucie mogloby rosnac we mnie dluzej, przygladajac sie kontynentu z gory, jednak niestety moj lot minal na troszke meczacej rozmowie z Slava, 28 letnim rosyjskim dyplomata, z ktorym latwiej mi bylo dogadac sie moim lamanym rosyjskim, niz jego lamanym angileskim, frncuskim i niemieckim. Tak wiec pierwszy raz zobaczylam Afryke przy ladowaniu w Douali, ekonomicznej stolicy Kamerunu, gdzie mielismy godzinna przerwe, i gdzie wiekszosc osob wysadla, tak wiec nastepny polgodzinny lot do Yaounde spedzilam wreszcie przy oknie. Pierwsze co zobaczylam, to byly palmy, potem gesta dzsungla i wreszcie ta piekna czerwona ziemia, ktora tak ladnie kontrastuje z zielenia. Douala z gory jest jak kazde europejskie miasto, jednak lotnisko sprawia raczej wrazenie opuszczonego budynku zbudowanego jeszcze za czasow brytyjczykow. Z daleka widac zlote taxowki, i kilka czarnych patrzacych sie na samoloty, ktorych praktycznie przylatujue tylko dziennie kilka, a moze nawet tylko jeden. W okol lataja jaskolki i biale ptaki, ktore wygladaja jak zurawie (dlaczego nie sa one teraz w Europie?). Lot do Yaounde odbywa sie caly czas nad dzungla, ktora tu i owdzie jest przeplatana rzekami lub czerwona droga.

W Yaounde czekali na mnie Steve i Kenneth, ktorzy pracuja dla projektu. Lotnisko jest jakies 20 km od miasta, ale poniewaz bylo juz calkiem ciemno, nie wiele widzialam z tej drogi. To, co widzialam i czulam robilo na mnie raczej dobre wrazenie, spokoj, czystosc (porownujac do Indii) i mily chlodny wiaterek. Spalam w mieszkaniu, gdzie zajduje sie tez biuro organizacji. Mialam duze szczescie, poniewaz moglam od razu poznac dyrektorke, Sheri, ktora po poltora roku spedzonych w Stanach wlasnie tego rana wrociala do Kamerunu. Jest starsza, niz na jaka wyglada na zdjeciach, ale tez prawdopodobnie starsza niz na jaka wyglada w zyciu, ale ma niesamowicie intensywnie niebieskie oczy, patrzac sie wnie czulam jakbym patrzyla sie na spokojny ocean. Jest zupelnie przeciwienstwem tego co sie mowi o kobietach, ktore cos osiagnely w swoim zyciu, nie jest ani meska, ani agresywna, raczej sprawia poczucie wrazliwej i kruchej kobiety, ktora trzeba otaczac opieka, a nie ze ona sie opiekuje innymi.

Nastepnego dnia poznalam Goerge`a, jej meza, ktory jest Kamerunskim biznesmanem, jest bardzo mily, i poniewaz ma rozlegle kontakty w Afryce od razu zaproponowal mi pomoc jak bede chciala sie przedostac z Kamerunu do Senegalu. Spedzilismy caly dzien razem, zabral mnie do miasta na zakupy a w miedzy czasie opowiadal o Kamerunie i Afryce. Yaounde jest polozone na siedmiu wzgorzach, jak Rzym, jest w miare czysty i spokojny, to znaczy na ulicach nie widac wszedzie krow, koz i psow jedzacych gnijace odpady, glowno i plastik, tak jak to ma miejsce w Indiach. Jest duzo mniej ludzi na ulicy, i wszyscy cos robia, nie ma ludzi beznadziejnie i bezczynnie lezacych na ulicy. Tutaj nikogo nie interesuje kim jestes i skad pochodzisz, nawet nie zwarcaja uwagi na to ze jestes bialy, a na pewno nie slyszysz tysiac razy dziennie "Hello Mister, which country, your goodname..." Pojechalismy tez na targ rybny, ktory byl w duzej hali, gdzie na trzech straganach kobiety mialy pare ryb, i jesli sie zamawialo, kladly je do kamiennego pieca, po czym polewaly przyprawami i olejem. Mozna bylo do tego zjesc plantane, co moim zdaniem jest to samo, co smarzone banany, i jest bardzo dobre. Kupilismy tez jakies dziwne zelowate, przezroczyste jedzenie, ktore bylo bez samku, ale bardzo sycace, i George byl bardzo dumny ze mnie, ze mi smakowalo, bo na ogol europejczycy kreca nosem jak to widza.

Wieczorem mialam pociag do Belabo, Steve jechal ze mna, wiec mialam bardzo komfortowa sytuacje. Mielismy bilet na pierwsza kalse, wiec nie za bardzo udalo mi sie doswiadczyc prawdziwej podrozy afrykanskiej. Pierwsza klasa tutaj jest dokladnie jak druga klasa u nas, z ta roznica, ze jest papier toaletowy w toalecie, z tym ze nie ma tam swiatla:)
Ludzie sa bardzo spokojni, jedynie jak przyszedl konduktor zrobilo sie male zamieszanie, ktore nie do konca rozumialam, ludzie zaczeli sie przeprowadzac, bagaze wedrowaly na dol i w gore, ale nie bylo zadnej przepychanki, ludzie raczej spokojnie czekali na swoja kolej. Ogolnie bym powiedziala, ze ludzie jak mowia, to mowia podniesionym glosem, co moze brzmiec jakby krzyczeli, ale poza tym wszyscy sa cierpliwi i spokojni. Oczywiscie by nie miec zadnej watpliwosci, ze jestesmy w Afryce pociag ruszyl poltorej godziny pozniej, i dojechal z trzygodzinnym opoznieniem. W Belabo czekala na nas Kathleen, volontariuszka z Anglii. Dotarlismy do obozu o 5 nad ranem, byla ciemna noc, wiec niewiele zdolalam zobaczyc po drodze.

Moja pierwsza noc w obozie byla dosc krotka, wstalam o siodmej rano. Z jednej strony obudzily mnie odglosy, jakby ktos nieustannie chodzil po dachu, z drugiej strony bylam tak podekscytowana, ze nie moglam spac. Poza tym noc w dzungli jest dosc glosna, nie liczac ewentulane krzyki malp (zadkie, bo one raczej tez spia), to slychac milion robakow i ptakow. Odglosy mnie budzace, jak sie okazalo dochodzily z klatki, ktora jest niedaleko mojej kabiny, i gdzie cala noc rozrabaly trzy male szympansiatka.

Rano poznalam druga wolontariuszke, Yonin, ona jest z Meksyku i robi doktorat z konserwacji przyrody. Jest skromna i cicha w porownaniu z Kat, ktora jest dosc glosna i towarzyska i ktorej angielski jest tak oryginalnie angielski, ze za nic nie moge go zrozumiec. Kat jest asystentka wterynarza, ma 24 lat ale wyglada na 18. Trzecia biala osoba to Agnes, menadzerka obozu, jest ze Francji i na razie jest jedyna osoba, ktorej francuski potrafie zrozumiec. Miejsowi pracownicy bardzo sie cieszyli, ze umie po francusku, ale po kilku prob rozmowy chyba sie troszke rozczarowali, bo mowia tak afrykanskim dialektem, ze rozumiem tylko co 5-6 slowo. Agnes zna najlepiej szympanse w obozie, jest tam od 3 lat, a wczesniej byla pare razy wolontariuszka. Oprowadzila mnie po obozie i tlumaczyla osobowosci kazdej z malp, ktora raczyla sie przyblizyc, oraz probowala je uspakajac, gdy zaczely sie obnosic na moj widok. Dosc niemile przywitanie jest oczywiscie zupelnie normalne, zwlaszcza w przypadku adolescentow, szympanse bardzo bronia swoje terytorium, a ci mlodzi chca pokazac, kto tu rzadzi. Starsi, glownie samcy alfa na poczatku prawie nie zwracali na mnie uwage, potem nawet jak przychodzili to raczej patrzyli sie na mnie ukradkiem, sprawdzali kim ja jestem. Mlode byly juz bardzie zaciekawione, chociaz tez mialy czasami rekcje zwana display, co nie wiem jak powiedziec po polsku. Jak na razie najlepiej poznalam grupe w przedszkolu, 5 samic i 3 smacow w wieku 3-4 lat. Patrzylam sie jak ich karmia i potem jak sie bawia. Sa wyprowadzane 2 razy dziennie na kilka godzin do lasu, poza tym dzien spedzaja w ogrodzeniu gdzie maja rozne szympansie zabawki. Dalej w dzungli sa 2 ogrodzenia wieksze, gdzie mieszka jedna grupa skladajaca sie z 7 osobnikow i jedna grupa skladajaca sie z 8 osbnikow, jest tam zawsze samiec alfa i jedna samica, a poza tym chlopaki w wieku adolescencji, to jest od 4 do 7 lat. Najwieksza grupa skalda sie z 25 osobnikow, sa oni dosyc oddaleni od obozu i maja nawieksze ogrodzenie. Przy obozie sa 2 klatki gdzie sa po 3 bobasy, ktore sa tez wyprowadzane 2 razy dziennie do dzungli, by mogly cwiczyc wspinanie sie na drzewa, oraz jedno ogrodzenie, gdzie sa mlode w wieku do 4 lat, ktore okresila sie humanized, to sa malpy, ktore byly wychowywane wsrod ludzi i nie za bardzo wiedza, ze sa malpami. Wszystkie malpy wracaja na noc do klatki, tutaj sa tez karmione. Sheri, dyrektorka mowiala, ze szukaja teraz miejsce w Kamerunie, gdzie moznaby rozpoczac program przyzwyczajania malp spowrotem do swobody, ale nie wszystkie malpy sa na to gotowe, a nawet niektore prawdopodobnie nigdy nie beda wypuszczone. Jest jedna malpka, Dorothy, ktora od malego byla trzymana w malej klatce, tak ze nigdy nie nauczyla sie wspinac. Agnes mowila, ze ogromny sukces jest jak wejdzie na klatke o wysokosci 1 metra.

Jak na razie jestem w kwartannie, to znaczy nie moge sie zblizac do malp blizej niz 2 metry, dopiero po tygodniu moge miec z nimi wiecej kontaktu, ale i tak potrwa podobno z miesiac az one sie przywyczaja do mnie na tyle, ze bede mogla z nimi sama pracowac. Na razie ucza mnie prac w obozie, oraz dzisiaj przyjechalam z Kat do Belabo robic zakupy. Jest to bardzo przyjemne, poniewaz Kamerun jest krajem dosc bogato wyposarzonym w owoce i warzywa, wiec chodzimy po straganach i wybieramy stuprocentowo organiczne warzywa. Znaczy to, ze nie ma tutaj ladnych genetycznie modyfikowanych pomidorow, sa one raczej male, poobijane, z plamami, ale za to smak maja jak pomidory powinny miec. Owoce kupujemy po drodze we wioskach wspierajac tym miejscowe spolecznosci, ktore sa bardzo biedne. W drodze z obozu do Belabo widac domki zlepione z gliny, z pustymi podworkami, gdzie pare dzieci spedza swoje dni. Ludzie tutaj na ogol nie maja nic. Zyja otoczeni gestym lasem, i jedza to co znajduja w tym lesie. Sanaga Yong jest jedyna mozliwoscia stalej pracy tutaj, ale Agnes opowiadala mi, ze ludzie nie przyzwyczajeni do roboty i regularnej wyplaty nie umieja z niej kozystac. Wydaja pieniadze juz w pierwszym tygodniu, a potem przychodza do niej sie zalic, albo po prostu nie przychodza do pracy, bo im sie nie chce. Mysle, ze Agnes jest troszke juz zmeczona tym, ze musi czuwac nad tymi ludzmi jak nad dziecmi. Ludzie tutaj sa bardziej przyjazni i ciekawi, niz w Yaounde, z opowiadan wolontariuszy moze to byc w przyszlosci az niemile. Co do mnie na razie zaspakaja ich jak mowie ze jestem z Wegier, co na ogol sprawia ich w zaklopotanie, wiec tez dodaje, ze jest to w Europie, i wtedy znaczaco potakuja. Mam maly problem z zapamietywaniem wszystkich imion i twarzy, ale mam jeszcze sporo czasu, by sie do tego wszystkiego przyzwyczaic. Na razie moje dni mijaja na spotkaniach...

Elso talkozasok

Szoval igen rendben megerkeztem, itt vagyok mar Sanaga Yongban, a csimpikkel, akik reszerol nem feltetlenul reszesultem felhotlen fogadtatasban, pl Gabby, aki 25 csimpanzzal el egyutt a legnagyobb, 9 hektaros teruleten, szuntelenul folddel es kavicsokkal dobalt, szerencsere a csimpiknek nincs tul jo celzokepesseguk, igy egyedul csak koszos lettem, es tuleltem az elso talalkozast. Ezt leszamitva az elso talalkozasok eleg jol sikerultek, mind Afrikaval, mind az emberekkel, minden olyan siman ment, mintha nem is Afrikarol lenne szo, hanem csak egy kirandulasrol a bukkbe, sot meg ott is tobb problema merulne fel mint itt.

A repulo ut eleg gyorsan elment, meglepetesemre nem csupa fekete vett korul a repteren, hanem eleg sok volt ott a szafari sapkas exgyarmasito, akikrol ugy gondoltam ok biztosan ismerik itt a jarast. Rajtuk kivul meg egy ket vegyes par, akik kozul az egyiknek egy gyonyoru mosolygos kisfia volt, ha nem o akkor biztosan vegleg elmegy a kedvem a gyerekvallalastol, mert a maradek vagy 10 gyerek, aki meg a repulon utazott szuntelenul orditott. A repulo utat vegig paraztam, hogy mi lesz ha senki nem jon ki ertem; egy kicsit megnyugodtam amikor megismertem Slavat, akivel annak ellenere, hogy diplomata volt, tobbre mentem az en elegge hianyos orosz tudasommal, mint az o francia, angol es nemet tudasaval egybeveve. Az ut maradek reszeben arra voltam karhoztatva, hogy vele csevegjek, ahelyett h a legujabb mozifilmeket nezegessem, de gondoltam, hogy annyit meger a faradtsag, hogy ha nemvar senki Kamerunban, majd o segit nekem. De folosleges aldozat volt, mert amint atertem az utlevel ellenorzesen, ami gond nelkul zajlott, rogton eszrevettem a feliratot, hogy IDA-Afrika, es megnyugodtam, hogy mostantol kezdve mar semmi baj nem tortenhet.

Mivel valahova kozepre szolt a repulojegyem az elso talalkozasom Afrikaval Doualaban volt, ahol a repulo eloszor szallt le. Ez Kamerun gazdasagi fovarosa, a legtobb ember itt le is szallt, ugyhogy Yaoundebe mar az ablak mellett tudtam ulni. A doualai landolaskor egy kis idobe telt mire felfogtam mi is tortenik, es hogy tenyleg Afrikaban vagyok. Csak mikor meglattam a palmafakat es a suru erdot hittem el, higy igen, ez biztosan mar Afrika. Aztan meglattam a repuloter epuletet ami ugy acsingozott ott, mintha meg mindig arra varna, hogy jojjenek vissza az angolok es csinaljanak vele valamit. Es igen a gyonyoru voros fold. Es a legmeglepobb: a nyugalom. Csak a tavolban lehetett latni egy ket feketet, es a sarga taxikat, de semmi dudalas, semmi tomeg, semmi nyuzsges. Nagyon gyanus volt. Egy orat alltunk Doualaban, aztan a suru dzsungel felett fel orat repultunk Yaoundeba.

Ami igazan szembetuno India utan, az a nagy nyugalom es kedvesseg, es foleg a kulturaltasag es europaisag, ami az embert Kamerunban fogadja. Semmi tolakodas, semmi kiabalas, semmi "hello sir, which country", senkit nem erdekel ki vagy es honnan jottel, megha feher vagy akkor sem. Senki nem szentel neked tobb figyelmet csak azer mert feher vagy. A repteren is egy sor van a feketeknek es fehereknek, es nem nezik tovabb egyik utlevelet sem a masiknal. Minden siman, aranylag gyorsan zajlik. A repteren Steve es Kenneth vart, Steve Sherinek az asszisztense, aki Yaoundeban lakik, Kenneth pedig egy governmental offical, akik konkretan az IDA bodyguardja. Mind a ketten kifogastalanul beszelnek angolul es franciaul (tehat mindekettot jobban mint en), de nem csak ok, hanem a Yaoundeaiak legtobbje. Mivel este erkeztem, ezert sajnos nem sokat lattam az uton hazafele, pedig legalabb egy orat utaztunk. Ha nem a fullaszto hoseg a repteren, akkor el sem hiszem, hogy Afrikaban vagyok, mert az uton esos evszak reven kellemes szello husitett minket a taxiban. Az elso benyomasaim az uton a tisztasag es megintcsak a nyugalom volt. Hasonlo hazak, mint Indiaban, mindegyikhez egy kis fatetovel ellatott tuzhely, ahol a csaladok gyulekeztek. Az uton itt-ott setalo emberek, akikrol siman azt lehetne gondolni, hogy europai feketek, ugyan ugy otloznek. Vegul megerkeztunk Yaoundeba, ahol mar kicsit nagyobb volt a zsongas, az uton mindenfele arusok, egy kis taxidugo, de mindenki megy a sajat dolgara . Az IDA lakasara mentunk, ahol meglepetesemre Sheri vart, aki mint kiderult szinten aznap reggel erkezett. Tavaly julius ota nem volt Kamerunban, ugyhogy millio egy doboz kozott ugralt es pakolt ki, kozben magyarazta nekem a dolgokat es felugyelte, hogy mi is tortenik korulotte. De ennek ellenere nagyon nyugodt volt es kedves. Idosebb, mint amiennyinek a kepeken nez ki es valoszinuleg annal is mint amennyinek eloben nez ki, de nagyon csinos es varazslatos a szeme, olyan belenezni, mint a vegtelen oceanban uszni. Mindketten eleg faradtak voltunk, ugyhogy szinte rogton lefekudtunk aludni.

Masnap mikor felkeltem Sheri mar rohanoban volt, mert 3 meetingje volt megbeszelve aznapra, ugyhogy csinaltam magamnak egy teat, es kiultem a terasz melle egy kis pain au chocholat-val, azzal, higy valoszinuleg ez ez utolso alkalom, hogy kenyeret eszem. A terasz egy elhagyatott telekre nezett, es a tavolban palmak nottek, a sarkon pedig egy mangofa gyumolcsozott. Balrol folyamatos gyerekzsibongas hallatszott, egy collegebol jott, ami egy dombteton volt. Nemsokara felebredt Sheri ferje, George, aki egy tipikus businessman, de nagyon kedves volt, egesz nap vele voltam, beszelgettunk Kamerunrol, es Afrikarol, es azonnal felajanlotta, hogy ha utazgatni akarok utana, akkor o szivesen segit nekem, rengeteg ismeretsege van, mert sokfele uzletel.

Kesobb elvitt vasarolni, es vegre kezdtem ugy erezni, hogy latom Afrikat. Yaounde Afrika Romaja, 7 dombra epult, csak folyo nincs a kozeleben. Meglepoen tiszta, es amikor ezt mondom, az azt jelent, hogy nem uszik a szarban mocsokban, es rothado maradekban, mint India, es nincsenek mindenhol szarevo tehenek, es koborkutyak meg kecskek. Csak emberek az utcan, es auto, de nincs zsufoltsag, nincs kiabalas, csak meleg, de az sem fullaszto, mert ez most az esos evszak. Elmentunk egy szupermarketbe, ami akar lehetett volna europaban is, mert minden volt ott (tehat nem kellett volna egyaltalan tulparazni a dolgot es tonnaszamra bevasarolni a kozmetikai cuccokat), es a kiszolgalas is tok kedves volt. Aztan elvitt egy halpiacra, ami abbol allt, hogy egy kis hallban volt 3 pult, rajta egy ket hal, es ha rendeltel, akkor bertakak egy kokemencebe, es ott megsutottek, raktak ra egy kis csopos olajat, es ott helyben megehetted. Koretnek sult plantane-t (azt hiszem igy irjak) lehet enni, ami szerintem ugyan az, mint a sult banan, de szerinttuk nem az, minden esetre nagyon finom. Vettunk meg valmi furcsa nyulos csulat is, aminek semmi ize nem volt, de eppen ezert nem is volt rossz, es az ember siman jol lakik vele. George nagyon elegedett volt velem, hogy mindenbol ettem es minden izlett nekem, mert altalaban az europaiak elsore huzzak a szajukat.

Este indultunk Belaboba, Steve is velem jott, mert egy ket dolgot el kellett vinni, Sheri pedig Yaoundeban maradt, mert meg volt egy ket meetingje. A vonatallomas meglepoen kicsi volt, es meglepoen keves ember volt ott. Persze amikor kiszallsz a taxibol maris megjelenik egy hordar aki felkapja a cuccodat, keri hogy mutasd meg a jegyed aztan eltunik. Csak mikor egy kis tulekedes utan vegre megtalalod a helyed a vonaton veszed eszre, hogy a cuccaid mar reg a helyukon vannak, nem tudom hogy csinaljak ezt. Mivel elso osztalyu jegyunk volt nem nagyon tudom, milyen lehet igazan a vonat Afrikaban, de ez amin en utaztam nagyon tiszta es kulturalt volt, meg wc papir is volt a wcben (csak villany nem). Nem igazan lattam at a helyfoglalo rendszert, mert mikor megjott a kauauz megkezdodott a nagy koltozkodes, vita, csomagok fel, csomagok le, de senki nem kiabalt, es a vonat stuff nagyon segitokesz volt. Egyfelol az van, hogy az afrikaiak eleve emelt hangon beszelnek, es neha tenyleg olyan mintha kiabalnnak egymassal, es emiatt hevesnek tunhetnek, de nekem akkor is inkabb az elso benyomasom, hogy nagyon nyugodtak, es igazi vita nem alakul ki sehol sem. Azert hogy tenyleg Afrika feelingje legyen a dolgonak masfel oraval kesobb indultunk es 3 oraval kesobb erkeztunk meg mint kellett volna. Belaboban Kathlen, egy brit onkentes csaj vart minket a soforrel. A vonatallomasrol meg egy ora volt eljutni a Centerig, reggel 5 ora volt es mindenki holt faradt, ugyhogy Kat csak megmutatta a kabinom es mindenki lefekudt aludni. Elso ejszakam a dzsungelben nem volt tul hosszu, mert 2 orat aludtam csak, egyreszt mert az volt az erzesem, hogy folyton maszkal valaki a teton (ket kabinnal mellettem vannak a bebi csimpik es ok ugraltak folyamatosan), masreszt mert nagyon izgatott voltam.

Reggel mikor felkeltem a stuff mar reg ott volt, bementem a konyaba, ahol Yonin, egy mexikoi csaj csinalta a reggeliet. Yonin biologiabol phdzik valahol Valencia kornyeken, es julius vegeig marad, kedves, nyugodt csondes lany. Reggeli kozben folyamatosan szallingozott a stuff, kulonbozo szerszamokert jottek, ezt mind fel kell irni egy fuzetbe, jottek a konyas lanyok, akiknek ki kell merni az ebedrevalot, kozben mindenki mosolyogva bemutatkozott, en persze nem tudtam megjegyezni a neveket, sokszor azt sem, hogy bemutatkoztam-e mar az adott embernek vagy sem. Vegul megjott Agnes, a camp manager, es korbevitt a campen. A konyha mogott vannak a bebik, osszesen 6an, ejszakara 2 ketrecbe vannak zarva, nap kozben pedig 2 ember kulon-kulon kiviszi oket az erdobe. Kisse tavolabb van a karanten, ahol most 4 csimpi van, olyan 4 evesek lehetnek. Mint mar irtam a fogadtatas inkabb huvos volt, vagy felem se futyultek, vagy erot fittogtattak, de ezt mar megszoktam az orangokkal az allatkertben. Es ez a normalis. Ezek utan Agnes megmutatta a szerszam raktarat, a gyumolcshazat, a napenergias hazat es levitt az ovodaba, ahol 8 negyeves vagy annal kicsit fiatalabb csimpi van. Oket is napkozben ki szoktak vinni a dzsungelbe, csak etetesre hozzak oket vissza. Nagyjabol oket ismertem meg eddig a legjobban, mert elneztem az etetesuket, es ahogy jatszottak, egy parat mar szerintem meg is tudok kulonboztetni. A tabortol messzebb az erdoben van 2 nagyobb terulet, ahol egy 8 fos es egy 7 fos csoport van, ezek mar idosebbek, igy itt mar hatarozottabb ellenszenvvel talalkotam, aki odajott altalaban megprobalt megdobni valamivel, es fadarabokat csapkodott a keriteshez. Agnes nyugtatgatta oket, es kozben probalta magyarazani ki kicsoda, es mire kell odafigyelnem. Termeszetesen semmit nem jegyeztem meg a nevekbol. Legmesszebb van a 25 fos csoport, Jacky csoportja, aki nem nagyon meltatott engem semmi figyelemre, viszont Gabby heves nemtetszeset fejezte ki foldel dobalva engem. El nem ilyesztett, de legalabb megjegyeztem a nevet.

Az elso nap nagyjabol igy telt, ismerkedtem a majmokkal es az onkentesekkel. Egyenlore harman vagyunk onkentesek, Kat es Yonin egyszerre jottek, ugyhogy mindketten nyar kozepen fognak tavozni. Kat allatorvos technikus, erthetetlen brit angolt beszel, es eleg hangos lany, 24 eves, de olyan mintha 18 lenne, kivulrol, mert igazabol nagyon talpraesett. Jovo heten erkezik allitolag meg egy amcsi csajszi. Agnes a camp manager francia, o az egyetlen egyenolre akinek a franciajat megertem, mert a helyiek nagyon afrikai mondon beszelnek. Eloszor nagyon megorultek, hogy beszelek franciaul, de aztan eszrevettek, hogy krorai volt az orom. Agnes fiatal, nagyon szep, es kedves, de tegnap kb mindenkirol az volt az erzesem hogy eleg faradt. Agnesen latszik, hogy imadja a majmokat, es nagyon jol ismeri oket, de azt hiszem farasztja mar ot hogy folyton ugy kell felugyelni a helyiekre, mintha gyerekek lennenek.

Ma reggel mar nehezebb volt felkelnem, mint tegnap, ketszer be kellett allitanom a vekkert, pedig kb 10kor lefekudtem. Tegnap, mikor megkerdeztem a csajokat mit szoktak este csinalni nagyot mosolyogtak es azt mondtak, higy semmi, csak alszanak. Teljesen megertem oket, tekintve a korai kelest es az egesz napos munkat. Ma vegul olyan 7 korul sikerult kivergodnom az agybol, szerencsere egyenlore semmi reggeli kotelezettsegem nincs, uh nem gaz, de ha majd reggeli etetes lesz akkor 6ra mar keszen kell majd lennem a kajaval. Hetfo es csutortok a shopping day, amit mindig egy onkentes es a driver vegez, ma Kat magaval vitt, hogy betanuljam a dolgokat. A bevasarlas Belabo piacan kezdodik. Kamerunban, foleg ilyenkor, az esos evszak alatt eleg sok gyumolcs meg zoldseg megterem, ugyhogy a piacon szabadon valogathat az ember az igazi termeszetes finomsagokbol. Termeszetes, azaz itt nincs szep gombolyu paradicsom, csak felig rohadt, kicsi, es ez igaz mindenre, de ha ugyesen valogat az ember akkor nagyon jo kis ebedrevalot vasarolhat ossze, es tenyleg biztos lehet benne, hogy semmi szar muanyagot nem visz be a szervezetebe. Sajnos tej nem nagyon van, csak tejpor, de ahogy eddig lattam ez az egyetlen mu dolog amit enni fogok. A piac utan jottunk be COCTOba, ez egy olajtarsasag belabo mellett, e itt van szabad netes lehetoseg es finom europai ebed, itt lehet hust enni, mert a camp vegetarianus. Ez itt total amcsi feeling, a falak teli vannak feliratokkal, hogy szedd be a malarias gyogyszered, hogy safe sexelj, nehogy aidses legyel, es itt annyit eszel meg iszol amennyit akarsz. Es Kat meg fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy van fagyi. Eljen.

Szoval egyenlore ugy tunik a menyorszagba kerultem, 100% organic food, gyonyoru tropikus erdo, francia es angol nyelvgyakorlas, es majmok minden mennyisegben. Persze a valosag mar kicsit mas, mar csak ha a tabortol Belaboig tarto utat veszed is. Itt ott az ut mellett kis sarbol keszult kunyhok, korulottuk kicsi tiszta, ures udvar, amin altalabn 2-3 gyerek te4ngodik. Az embereknek itt nincs semmijuk, amit talalnak azt esznek. Sanaga-Yongban kb 23 embert foglalkoztatnak es Agnes meselte, hogy ezek az emberek altalaban nem tudnak mit kezdeni a penzel amit keresnek. Nem szoktak hozza a rendszeres fizeteshez, igy altalabna mar az els9o heten elkoltik, aztan mennek panaszkodni Agneshez. Amivel meg a tabor segiteni tud az ittenieknek, hogy ezektol az emberektol felvasarolja a gyumolcsoket, amiket azok a dzsungelben szednek, es konnyeb esetekben orvosi segitseget nyujtanak. De persze Sheri panaszkodott, hogy egyre nehezebb penzt gyujteni a projectre, ugyhogy nagyon oda kell figyelni mennyit koltunk. Szoval az elso benyomasok mogott ott van a szomoru valosag, es akkor meg nem ismerem a majmokat sem rendesen, pedig allitolag az is sokszor elszomorito, mert nemelyikuk olyan nyomorusagos korulmenyek kozul jott, hogy maig meglatszik ez a szemelyisegukon.

Last goodbye...

...from Europe, holn 10:30kor felszallok, ha minden jol megy 18kor landolok Yaounde, Kamerun, lalalala, minimalis para azert van, irok amint tudok majd. Parizs szupi volt, Midi ezer koszi es love orokkon orokke, erezd jol magad, jon a nyar, pasik, parki setak, nagyon cukik a barataid is kint, jo volt ez az utolso par nap veled!!!!

hajaj, es akkor most tenyleg meglatjuk hanyadan is allok magammal, meg kamerunnal, a majmokkal, gondolom az elso par nap sorsdonto lesz. Hat csapjunk bele!