News from the front

When I am thinking of what to write about, it is not so easy to pick up on a topic. Most of the time our life is a routine, and each day has a well written protocol that we have to follow:

• Monday: town trip
• Tuesday: fruit run
• Wensday: laundry day, going out with Zach`s group
• Thursday: town trip
• Friday: fruit run, going out with Baati`s group
• Saturday: theoretically nothing!
• Sunday: laundry day, sterilizing day

And then the duties, which are the same every day:

• night feeding
• early duties
• big cages morning
• big cages evening
• camp morning
• camp evening

And then the schedule, you have to follow: 5:30 prepare the bottles for the carantine babies, 6:00 give the milk to the new baby, 6:10 give the bottles for the nursery babies, 6:15 cut the fruits, 6:30 check the solar panel, etc, etc never ending story...

But then yeah, there is always sg unexpected that turns up, like Tic`s face at the morning feeding with a part of your mosquito nethanging from his ears and the other part in his hands, trying to hide it from you so that you won`t take away his tresure. And the best are the big question marks that never leave his eyes. You just adjust them to the current situation: "Is there anything wrong?", "Where is my milk?"Why did you close the door before I could get out?" So yes, the nursery babies decided to have weekly parties in our nursery bedroom barking into it and taking whatever they can find: coversheets, matrice, mosquito net. This starts to be annoying as these all are unexpected expenses. And Yunin and Jen are however rather unhappy with the idea of sleeping with the rats and snakes so they are lobbying to erease this duty from the list:) But for the moment to they misfortune they have to bear it even more often as Katie has left, and it made the rotation faster than it was before.

Before she has left, she had a goodbye party in Bikol 1, the closest village to the project. It was quite exciting to see all these people we work with in different context, having fun and just relaxing. They all gathered under the hangar of the chief of the village, drunk and danced to cameroonian music. As the cameroonian pop music is not so elaborated and diversified (which pop music is?) the only way you can dance to it is to shake your as along with your partner. The villegers are very proud of thier way of dancing and they keep asking whether people in Europe dance the same way or whether we can do like that. The thing what I liked about this party is that everybody was there: babies, children, young and elderly, which is none of big thing as the party was held in the middle of the village, under the blue sky, so nobody could sleep anyway. I filmed a lot the children. I loved the way they danced, much more than the adults. Maybe because when I arrived they were all drunk from the one bottle of beer that everyone could have and the enormous amount of palm wine (matango) that was already gone when I asked for it. I didn`t really mind, as it`s not my favourite taste. The oonly good thing about it is that it can be completely free if you find the right palm. The life of the cameroonians is very comfortable if you take into cnsideration that all the best food (fruits, vegetables and even alcohol) grows right next to them, it is around them everywhere. The palm wine, according to its name can be obtained from the palm tree by cutting it at the top and collecting the white fluid that pours out from it. If you have a chance you can obtain as much as 10 l of pure alcohol by a simple machete cut. The only problem ( is it a real problem?) is that you have to drink it within a day otherwise it goes wrong. Maybe that is why they dring so much here. You can`t really predict the taste of the wine, as the consistency depends on the tree itself, so it`s always a mistery what will you drink. Before it`s gone you can make quimbey from it, which is a kind of a whiskey, and I am not very keen on it. At Katie`s party all the quimbey I got I distributed between all the drunk people who were very happy to being offered a drink. As everybody got quickly into a good mood, despite I kept telling them we should go home because we would have to work the day after, I had to go back to the project alone through the forest. (Almost alone as Charlie come with me as long as finally he realised that there is no way I am going to become his girlfriend.) So first I thaught it would be sacaring to walk through the forest in the middle of the african night, but as there are no artificial lights around the area the moon and the stars enlightened the road enough so that most of the time I even didn`t have to use my headtorche.

So the social life is much better here, then I felt it was at the begining. Since Katie has left we play cards almost every evening, and when we do that we need somesnack, of caurse, thus there is a kind of competition who can prepare the best candies for the game. For the moment I think Yunin is the winner with her potato chips (can not compare with lays or chio or anything else), sweetened peanuts or ballos of coconut and sweetened milk. The second is Jen with her (apparently tipical american) fog, which can perfectly replace nutella, and Agnes, with her (apparently tipical french) sweet crepes. As for me I am only profiting from this competition, I can not prepare anything special. (But pls, if you have any recipie of cookies that don`t require baking, send it to me, so that I can also take part in the competition... we cannot bake here as the only oven we have is a mud one built by volunteers years ago and we don`t know how to use it)

Agnes is also more and more open, and we spend some nights together chatting about past and the chimps. I really admire her for the way she can handle and manage everything here, especially after hearing the stories she can tell us. Like i.e. there were quite a few robberies in the camp that she knows were done by some of the employees (the person who has been sent into prison had named them as complices) , but some of them have such unusual skills as darting an adult chimp, so Agnes can`t get rid of them, and she take the risk of keeping them, rather than having nobody to help in case a chimp escapes. The only thing we can do, as she says, is to reduce the temptation. And that is why we, the volunteers are here, to check if the amount of the rice for the employees` lunch is the same that was decided by Sheri, if all the screwdrivers, machettes, hammers, saws etc. go back to their places in the evening, when employees finish workinig with them, and if they use as much of kerosine and gas as it is needid for the generator or chainsaw. And so the employees hate that, and i.e. a few days ago they went on a strike, arriving 30 minutes late, so we had to feed all the chimps by our own, being four for the work that needs at least 9 persons. And they didn`t say a word why they did that, like 3 yrs old children who don`t want top explain why are they upset. later during the day they told Raymond, the chief of the personel that they problem was that we changet the monday menu from pistache sauce (which is a quite expensive dish) to makabo ( which is a common dish here). Agnes is afraid it might be about sg else, and she got scared Jen to death talkink about the possibility of an armed robbery. We had some "visitors" coming from Douala, and Agnes said they might came to inspect the area.

As for me I am much more concerned about the ant army, that visited us the other day. There are hundreds and hundreds of them, they can cover everything in a few minutes, and they can eat you alive. The only way to csare them away is to pour kerosene in their way. So we make cicles around the cages and our cabines. And that is why the new baby always has to sleep with one of us, because she can not escaope in case of ant attack. Anyway the new baby has changed a lot since she has been here. She is still unconfident comparing to other chimps in her age, but she already allows us to hold her, and even she screams sometimes when we leave her. I think I spend a lot of time with her and we strated to have a kind of boundary, so she started to come and sit on my knees, to groom me (it hurts!), and she discovers the world holding me. We started to integrate her with Baati`s group, but it turbned out that only Sambe is willing to play with her, which was a weard kind of game pulling her by her leg as Christopher Robin did it with Winnie:) The new baby was nonethless very happy to have a new friend.

Coffe is doing well with Ballas1s grp, she asks Ballas for reconciliation, which he gives her through the bars. Finally we got her second chamber ready, so she could move there and we could clean her cage, after a month. We had some problems doing that before, tehre was always something more precious things to do, like repairing Kiki`s and Ballas`s enclosure because there was a huge tree that fell over the fences.

Fortunately it didn`t happen to Jacky`s grp, I can`t really imagine 25 chimps kept for days in cages, it is a disaster. And they will be 26 soon as Mado`s belly grows fast, Agnes thinks she will give bitrth in July ( hehe, she hopes so, as she is leaving in August to France and she doesn`t want to miss it). I can`t wait to see the baby and the way Mado takes care of it, especially cause this kind of social behaviour is learned by young females by observing their mothers and other elder females, and Mado didn`t have this chance in her life. Hopefyully everything will go well.

Meanwhile we got news about 5 more chimps being kept in Bertoua. As far as we3 know one is a baby, so Agnes hopes she will be our new baby`s age so that they could form a group. As for the 4 older ones we have to find a place for them somewhere else, because there is no more room here at SYCRC.

Pics from Katies camera

Bush taxi:

Barnabey, the project driver at Belabo: Belabo market: Ruth the leaves lady:
New baby:
Stanley:Raymond buying the fruits in Bikol 1:

Fruit run in Abienne:

Chimps food:

• Friut room:
  Rice and beans:
Makabo:
• Boules:

Boules & peanuts sorted by Katie:and they love it:

Uwaga! Figyelem! Attention!

Tel. szam valtozas, lasd jobb oldalt.
Zmiana nr telefonu, ptarz obok.
Changed phone number, info to the right.

Ujoncok

Majus ket uj csimpanzzal is megajandekozott minket: Coffeerol mar reg tudott Agnes es Sheri, es nagy harcot vivtak erte, de a legujabb joveveny, akit vsz Kadeynek fogunk hivni, varatlanul bukkant fel az eletunkben. Eleinte okozott is egy kis fejtorest, hova helyezzuk, de szerencsere Agnes remekul erti a dolgat, barmilyen krizishelyzetben rogton tudja a megoldast, ugyhogy alatalaban akadalytalanul folyik minden munka.
Coffee, mint mar korabban irtam, 25 evig elt egy kis ketrecbe zarva anelkul, hogy barmilyen kapcsolata lett volna csimpanzokkal. Kamerunban tilos megolni, enni, fogsagba ejteni vagy tartani emberszabasu majmot (azaz gorillat, vagy csimpanzt, mivel ezek elnek itt), csakugy mint kereskedni veluk, a torvenyt megszegoket pedig botronbuntetes fenyegeti. Ezek utan nem kisse voltunk meglepodve amikor kiderult, hogy Coffee elozo tulajdonosa egy eleg magas beosztasu hivatalnok volt a Termeszetvedelmi es Erdeszeti Miniszteriumban, aki raadasul honapokig ellenalt es nem engedelyezte, hogy elkobozzak tole a majmot. Coffe egy rendkivul csunya betegsegben szenved, ami teljesen eltorzitotta az allkapcsat, ugyhogy nem tudja teljesen bezarni a szajat, az inye kb 3-4 cm vastag, es szegenynek csak egy par foga nott ki. Hat nem valami szep latvany, de a sors fintora, hogy ennek koszonheti, hogy hozzank kerult. Csufsaga eleg hirhedt volt, es szajrol szajra jart a hir, hogy van itt egy fogsagban tartott ijeszto csimpanz lany, igy jutott el hozzank is. Allitolag Coffee ilyen allapotban kerult a tulajdonoshoz olyan 1-2 evesen, Sheri szerint gyerekkori kalciumhiany lehetett az oka. Miutan sikerult Coffeet elkobozni a 3 honapos karantent Quafban - egy Yaoundehoz kozel levo menhelyen - toltotte, ahol eloszor latott csimpanzokat. Allitolag vegyes erzelmekkel fogadta oket is, meg az embereket is, neha engedte, hogy hozzaerjenek, de allitolag egyszer durvan megkapott egy bebit. Hozzank az ejszaka kozepen erkezett meg, csondes volt, bar ez lehet, hogy a nygtato hatasa volt, amit az utra valo tekintettel adtak be neki. Az ejszakat Yunin kabinjaban toltotte, majd reggel megkezdodott az evakualasa Ballas ketrecehez. Meglepoen jol feltalalta magat az uj kornyezetben, persze egyenlore meg biztonsagban van, mert a tobbiekkel csak racson keresztul erintkezik. A fogadtatas persze nem volt valami szivelyes, de mostanra azt hiszem mindenki megszokta mar. Megis Agnesnek ketsegei vannak, vajon menni fog-e az osszeszoktatas, mivel igazabol keves az interakcio Coffee es Ballas csoportja kozott. Coffe inkabb visszavonul, kozombos a tobbiek irant, megha azok joindulattal is kozelitenek fele. Inkabb hatatfordit es vigyaz nehogy megkaparintsak ami az ove. Pedig meg kell tanulnia, hogy biznia kell a csoportban, es hogy ok a tarsai, kulonben soha nem engedhetjuk ki a szabadba. Ugyanis a tobbieket figyelve kell elsajatitania a szabalyokat: mikor kell visszajonni a ketrecbe, mi az etetesi rend, es ami a legfontosabb, hogyan tudja elkerulni az aramuteseket. E nelkul eselytelen, hogy kiengedjuk az erdobe, mert tobb veszellyel jarna, mint orommel. Minden esetre en izgatottan varom a betanitast. Egyenlore azonban Coffeenak meg idore van szuksege, mi pedig szoritunk neki, hogy sikeruljon beleszoknia a csoportba. Ballas, a fo ok, aki miatt Coffee ebbe a csoportba kerult, egyenlore kozombos, azt hiszem nem igazan elegedett az uj menyasszony kulsejevel. Vigyaznunk kell vele, mert rossz esteben akar meg is olheti ot.
Ezerszer konnyebb dolgunk lesz Kadey-jel, aki rogton mindannyiunk szivebe ferkozott, de mit is lehet varni egy kb 10 honapos csimpanzbebitol. Kadey olyan apro, hogy folyton felek osszetorom, de igazan ok az aggodalomra nincs, mert fiatal kora ellenere eleg akaratos csoppseg, ugyhogy ha barmi neki nemtettszo dolog tortenik, hevesen ellenkezik, vokalizal es harap az apro kis fogaival. Kadeyt egy Bertouiban, Belabotol 60 km-re fekvo varosban elo Holland notol kaptuk, aki mar 3 bebit kuldott hozzank. Elmondasa szerint egy nap orvvadaszok kopogtattak az ajtajan es ajanlottak neki, hogy vegye meg a bebit. A no ugy tett, mintha erdekelne ot a vetel, majd mikor a kezebe kerult a bebi gyorsan becsapta az ajtot azt kiabalva, hogy illegalis amit csinalnak es o most elkobozza a majmot. Ezek utan hivott minket es ra 2 napra Kadey Nalunk volt. kadey amugy egy Bertoui mellett levo folyonak a neve, amin at kell kelni ahhoz, hogy Sanaga-Yongbe gyere. Most o a legfiatalabb bebi a taborban es a vele toltott ido utan Baati es a csoportja oriasi szornynek tunik. Kadey ici-pici. vekony kis labai vannak, es ezzel meroben ellentetes mely hangja. Azt hiszem az ilyen kicsiket latni a leginkabb megrazo, hisz nekik meg folyton az anyjukkal kellene lenniuk, szeretetre es melegsegre vagynak. Agnes szerint Kadey nemreg kerult el az erdobol, mert elso nap amikor meghallotta a csimpanzokat es az ablakbol meglatta az erdot heves vokalizacioba kezdett. Szegeny biztos azt hitte az o csoportja van ott kint, es masnap, amikor a kulon ketrecbe kerult a karanten csoportnal akkor is folyton csak forgatta a fejet, es ismeros arcokat keresett. Azt gondoljuk eleg magasan lehetett az anyja a hierarchiaban, mert Kadey eleg fuggetlen, tudja mit akar. En reszesultem abban a megtiszteltetesben, hogy elso nap az elso par orat vele toltsem. Egyfelol leirhatatlan erzes volt latni es megfogni ezt az apro, gyonyoru kis testet, masfelol nagyon szomoru latvany volt, ahogy eltolt magatol, ahogy kesrvesen vokalizalt, majd faradtan ledolt a matracra es csak osszegornyedett es csuggedten feladta a harcot. Idobe telt mig elfogadta hogy hozzaerjek, eleinte folyton eltolta a kezem, vagy amikor ledolt es en kozeledtem hozza, akkor a fal fele fordult. Szerettem volna neki egy kis melegseget, szretetet es biztonsagot adni. Vegul annyira kimerult hogy egy ido utan elaludt, es akkor mar engedte, hogy betakarjam a karommal, es amikor el akartam venni a kezem, mert zsibbadni kezdett rogton felebredt. Del fele mar neha jatszani kezdett az ujjaimmal, vagy utanamkapott amikor felalltam, de Agnes szerint rendkivuli, hogy mennyire fuggetlen es nincs szuksege az emberekre. Ennyi idos bebik maskor el sem engedik az embert es folyton a hatukon, vagy hasukon csimpaszkodnak. Kadey masodik napjat mar a szabadban egy ketrecben toltotte, akkor is velem volt delelott, es mar siman engedte, hogy jatszak vele, meg rovidke nevetesek is elotortek belole amikor csiklandoztam. Aztan meg azzal szeditett, hogy meghivott az apro pet carrier-jeba (ami kb kutyak szamara volt kitalalva, tehat el lehet kepzelni a meretet) aztan amikor utana masztam, csak az orias fenekemet mutatva a nagyviilagnak, akkor a kisasszony ugy dontott o inkabb megicsak kimegy, es igy korbe korbe vagy 10x eljatoszotta velem. A kisasszony szo amugy nagyonis passzol hozza, annyira hozza van szokva, hogy o a vilag kozepe. Amugy pedig egy nagyon bator kis leanyzo, lenyugozoen maszik mar mindenhova, gyongeden visszautasitva barmilyen segitseget. Sosem panaszkodik, csak akkor hallatja a hangjat, amikor korulotte valami vita tamad - persze meg kell mondania a velemenyet. Elmeletileg 3 honap karanten varna ra is, de valoszinuleg elobb osszeszoktatjuk Baati csoportjaval. Mar alig varom, hogy lassam ahogy boldogan kapaszkodik fel a fakra, ami egyenlore azert lehetetlen, mert nem ragaszkodik hozzank annyira, hogy visszajojjon ha hivjuk, egyedul pedig elpusztulna a vadonban. A masik ket csoport automatikusan rohan , ugrik le a fakrol a legkisebb mozdulatunkra is, es felnek nehogy egyedul hagyjuk oket. Amikor veluk vagyok az erdoben, es nezem ahogy boldogan jatszanak a lombokban mindig melegseggel tolt el a gondolat, hogy ok a fo eselyesek a szabadonengedes programban, es valoszinuleg sosem fogjak megtudni milyen is az amikor eveket toltesz egy kis ketrecbe zarva. Persze Kadey egyenlore meg nem erti milyen szerencses. De mi is szerencsesek vagyunk, hogy eleg egyszeru a termeszete, es valoszinuleg nem lesz nehez ot beleszoktatni a tabori rendbe, es nem kell sokat varnia, mire visszakerulhet az erdobe.

Panaszlevel

Eleg sok minden tortent az utobbi ket hetben, csak sajnos a folyamatos chateles miatt nem volt idom blogot irni rendesen.

Kisse keseruen kell bevallanom hogy az elmult masfel het volt eddig a legjobb idoszak amit itt toltottem. Felemas erzessel mondom ezt, mert ez a masfel het volt az amikor Agnes, a project manager nem volt itt. Es igen, ez valahogy sokkal felszabadultabba tett engem, mivel nem ereztem folyton, hogy valaki ellenoriz, es mivel minden dontes rajtam (rajtunk, onkenteseken) mulott, ezert egyfelol mondjuk nagyobb volt a felelosseg, de emiatt talan jobban magunkenak ereztuk ezt az egesz tabort. Es valahogy nyugodtabb is volt a munka, bar be kell vallani, hogy a munkamoral (nem a mienk hanem a helyi munkasoke) sokkal rosszabb volt. Szoval meg mindig nem tudtam megbirkozni ezzel a kapcsolatrendszerrel, hogy egyfelol csak 6 honapot toltok itt es szeretnek minnel tobbet megtudni minderol, majmokrol de az emberekrol es kulturalrol is, masfelol viszont azert vagyunk itt, hogy felugyeljuk a helyieket, ami azert valamennyire kizarja a felhotlen barati viszony. Raadasul minnel tobb olyan feherrel beszelek itt, akik mar regota itt vannak, annal tobbet hallom, hogy milyenek az afrikaiak, es hogy nem szabad nekik semmit adni, mert nekik csak elvarasaik vannak, dolgozni viszont nem akarnak. Es valamennyire latom is ezt, bar azert attol messze vagyok, hogy a sajat boromon tapasztaljam, bar mivel valamennyire a penzugyekert is felelosek vagyunk elobb vagy utobb ez is be fog kovetkezni. Egyenlore csak az van, hogy minden alkalommal, amikor jovunk a varosba valaki megker, hogy hozzak neki ajandeklot, mire termeszetesen azt kell valaszolnom, hogy nem. Vagy odajonnek hozzam, hogy adjak nekik elmet, mert lejart az o discmenjukbe valo. Es mivel a discmant fehertol kaptak, ezert az elem is jar hozza. Vagy azt mondjak, hogy el kell menniuk, mert a nagynenjuk haldoklik, engedjuk oket haza a melobol, aztan ha masnap megkerdezzuk, hogy hogy van a nagynenjuk azt mondjak nem tudtak elmenni mert esett az eso. Es hiaba alsz ott es mondod neki, hogy de hisz nem is esett o erre azt fogja mondani, hogy igaz nemesett, de a motornak kilyukadt a kereke. Es te csak allsz es szohoz sem jutsz, mert mit tyudsz arra mondani, ha valaki ilyen nyilvanvaloan belehazudik a szemedbe. Es ez persze nekem meg nem esik le, pedig latom es hallom, de nem hiszek a fulemnek, de amikor te vagy a fonokuk, es te neked kell felugyelni a munkat akkor mar mas. Mert persze az onkenteseket sokkolja az elejen a szegenyseg, az ures hazak, es nekunk meg mindenunk van. De aztan belegondolsz, hogy nekik itt semmit nem kell tenni az elelemert, csak azt a par lepest az erdobe, mert minden magatol megterem, a haz alapanyaga ingyen van, a fold ingyen van, akkor mire kell kolteni? mert aram meg viz az nincsen, de ha penzt adsz, hogy huzzak fel az aramot a hazakra akkor az egy ido utan eltunk, aram meg tovabbra sincs. Adsz eloszor, masodszor, de egy ido utan megunod. Szoval igazabol mire megy itt a penz? Mire kellene sporolniuk. Gyogyszerre, de persze gyogyszererrt hozzank jonnek, mi meg ingyen dajuk, mert nekunk is adomany. De ok ugy szedik a fajdalomcsillapitot vagy az aspirint mint a drazset, mert szep rozsaszin. Es amikor azt mondod, hogy az infulenzara nincs antibiotikum, mert az virus, es hogy egyenek sok gyumolcsot, meg igyanak sok vizet, akkor duhosen pruszkolnek, hogy irigy vagy, es nekik meg gyumolcsuk nincs. Nekik nincs, de az erdoben van sok, csak a karjukat kell kinyujtani. Szoval ezt hallod folyton Agnestol, a misszionariusoktol, es probalod ezt magadban megfejteni, elemezni, de attol meg akkor is az van h nekunk sok enkik meg keves.

Szoval azert jo volt ez a masfel het hogy ezt nem hallotuk folyton. Csak ment a munka, szepen nyugisan, es az esti etetesek utan pedig ottmaradtam a ketreceknel, es mostmar nagyjabol osszebaratkotam mindenkivel. Ballast is kezbol itatom, es Kiki csoportja meg abszolut full kedvenc, es amig meg be nem punnyadnak este addig ott ulok veluk es nezem ahogy feszket epitenek es itatom oket. Persze azert kicsit el is biztam magam es ennek ket veszes kovetkezmenye is lett. Az egyik ket hete penteken tortent, a szabadnapomon. Lementem a nagy ketrecekhez kicsit filmezni a majmokat, ebedido volt, es csak Eric volt velem, a kedvenc caregiverem. Jacky csoportja ilyenkor ha meleg van akkor bejon a ketrecekhez, mert ott arnyek van. Mado is ott volt, a terhes csimpanzlady, es amint meglatta kezemben a vizesuveget rogton heves sirasba kezdett, hogy az neki kell. Mar volt egy ilyen intermezzonk egyszer, amikor eteteskor a kezemben volt egy nokedli, amit ok imadnak, es ki van porciozva mindenkinek, es Mado persze mar megkapta az ovet, de akart megegyet. En pedig johiszemuen adni akartam helyette egy makabot, remelve, hogy annak is orulni fog. Hat hogyne, ahelyett, hogy megkoszonte volt el akart kapni, merrgeben, hogy megiscsak mit gondolok, ilyen konnyen azert nem razom le ot. Szerencsere akkor sikerult odebbugranom. Most nem voltam ilyen szerencses. Nem tudom, hogy nem jutott eszembe az elozo eset, azaz helyesbitek, eppenhogy eszembe jutott, mert azert akartam Madonak adni valamit, hogy kiengeszteljem a multheti esemenyekert, de ugy latszik nem tanultam az elozo hibambol, es megegyszer elkovettem azt a bunt, hogy a hon ahitott vizesuveg helyett makabot akartam Madonak adni. Es most viszont kemenyen elkapott es melyen belevajta a fogat a jobb mutatoujjam vegebe, kb ketteharapta a veget. Szoval most varom, hogy nojjon vissza, es megint mindent szepem erezzek mint azelott:)
A masik szerencsetlenseg annyiban szerencses volt, hogy ver nelkul zajlott, de annal tobb aggodalommal. Ket napja le akartam fenykepezni Kikieket eteteskor, es persze megint tul biztonsagban ereztem magam, es egyszercsak hopp, volt fenykepezogep, nincs fenykepezogep, Foe (mint a kepekbol latni lehetett) mar regota vadaszott ra, ugyhogy almai valora valtak es itt volt a lehetoseg, hogy profi fenykepesz valljon belole. Persze o a kepkeszites helyett inkabb vacsoranak nezte a gepet, es itt be is fejezhetnem a tortenetet. A gep vegigment az osszes bebin, de vegul Kikinel kotott ki aki joizuen elfogyasztotta. A para csak az volt, hogy bar a elemeket es a memory cardot sikerult kimenekiteni, kiderult, hogy ezeknek a gepeknek valami belso elemuk is van, ami ugy tunik eleg jo izo, mert Kiki egesz este azzal ragozott, en pedig egesz ejjel nem aludtam, es azon ragodtam mi lesz, ha reggel Kikit mozdulatlanul talaljuk a ketrecben. Szerencsere nem tortent semmi baja, meg reggel is buszken szorongatta szerzemenyenek maradvanyait. De attol meg elegem van ebbol h itt is en vagyok a legbenabb, es hogy meg csak egy honapja vagyok itt es maris mindenki azon rohog, hogy folyton elesek.

Na szerettem volna Coffecakeol irni, de mostmar nincs idom, legkozelebb 1 het mulva folyt kov, akkor megprobalok osszeszedettebb lenni.

Top 5 useful things at Sanaga Yong

1. Mosquito net and other insect repellents
2. Head torch
3. Video camera
4. Guigoz can
5. Overall

Top 5 - the worst things about Sanaga Yong - after a month

1. mosquitos and other biting insects
2. mosquitos and other biting insects
3. mosquitos and other biting insects
4. flys and other insects
5. sleeping deprivation