Elso talkozasok

Szoval igen rendben megerkeztem, itt vagyok mar Sanaga Yongban, a csimpikkel, akik reszerol nem feltetlenul reszesultem felhotlen fogadtatasban, pl Gabby, aki 25 csimpanzzal el egyutt a legnagyobb, 9 hektaros teruleten, szuntelenul folddel es kavicsokkal dobalt, szerencsere a csimpiknek nincs tul jo celzokepesseguk, igy egyedul csak koszos lettem, es tuleltem az elso talalkozast. Ezt leszamitva az elso talalkozasok eleg jol sikerultek, mind Afrikaval, mind az emberekkel, minden olyan siman ment, mintha nem is Afrikarol lenne szo, hanem csak egy kirandulasrol a bukkbe, sot meg ott is tobb problema merulne fel mint itt.

A repulo ut eleg gyorsan elment, meglepetesemre nem csupa fekete vett korul a repteren, hanem eleg sok volt ott a szafari sapkas exgyarmasito, akikrol ugy gondoltam ok biztosan ismerik itt a jarast. Rajtuk kivul meg egy ket vegyes par, akik kozul az egyiknek egy gyonyoru mosolygos kisfia volt, ha nem o akkor biztosan vegleg elmegy a kedvem a gyerekvallalastol, mert a maradek vagy 10 gyerek, aki meg a repulon utazott szuntelenul orditott. A repulo utat vegig paraztam, hogy mi lesz ha senki nem jon ki ertem; egy kicsit megnyugodtam amikor megismertem Slavat, akivel annak ellenere, hogy diplomata volt, tobbre mentem az en elegge hianyos orosz tudasommal, mint az o francia, angol es nemet tudasaval egybeveve. Az ut maradek reszeben arra voltam karhoztatva, hogy vele csevegjek, ahelyett h a legujabb mozifilmeket nezegessem, de gondoltam, hogy annyit meger a faradtsag, hogy ha nemvar senki Kamerunban, majd o segit nekem. De folosleges aldozat volt, mert amint atertem az utlevel ellenorzesen, ami gond nelkul zajlott, rogton eszrevettem a feliratot, hogy IDA-Afrika, es megnyugodtam, hogy mostantol kezdve mar semmi baj nem tortenhet.

Mivel valahova kozepre szolt a repulojegyem az elso talalkozasom Afrikaval Doualaban volt, ahol a repulo eloszor szallt le. Ez Kamerun gazdasagi fovarosa, a legtobb ember itt le is szallt, ugyhogy Yaoundebe mar az ablak mellett tudtam ulni. A doualai landolaskor egy kis idobe telt mire felfogtam mi is tortenik, es hogy tenyleg Afrikaban vagyok. Csak mikor meglattam a palmafakat es a suru erdot hittem el, higy igen, ez biztosan mar Afrika. Aztan meglattam a repuloter epuletet ami ugy acsingozott ott, mintha meg mindig arra varna, hogy jojjenek vissza az angolok es csinaljanak vele valamit. Es igen a gyonyoru voros fold. Es a legmeglepobb: a nyugalom. Csak a tavolban lehetett latni egy ket feketet, es a sarga taxikat, de semmi dudalas, semmi tomeg, semmi nyuzsges. Nagyon gyanus volt. Egy orat alltunk Doualaban, aztan a suru dzsungel felett fel orat repultunk Yaoundeba.

Ami igazan szembetuno India utan, az a nagy nyugalom es kedvesseg, es foleg a kulturaltasag es europaisag, ami az embert Kamerunban fogadja. Semmi tolakodas, semmi kiabalas, semmi "hello sir, which country", senkit nem erdekel ki vagy es honnan jottel, megha feher vagy akkor sem. Senki nem szentel neked tobb figyelmet csak azer mert feher vagy. A repteren is egy sor van a feketeknek es fehereknek, es nem nezik tovabb egyik utlevelet sem a masiknal. Minden siman, aranylag gyorsan zajlik. A repteren Steve es Kenneth vart, Steve Sherinek az asszisztense, aki Yaoundeban lakik, Kenneth pedig egy governmental offical, akik konkretan az IDA bodyguardja. Mind a ketten kifogastalanul beszelnek angolul es franciaul (tehat mindekettot jobban mint en), de nem csak ok, hanem a Yaoundeaiak legtobbje. Mivel este erkeztem, ezert sajnos nem sokat lattam az uton hazafele, pedig legalabb egy orat utaztunk. Ha nem a fullaszto hoseg a repteren, akkor el sem hiszem, hogy Afrikaban vagyok, mert az uton esos evszak reven kellemes szello husitett minket a taxiban. Az elso benyomasaim az uton a tisztasag es megintcsak a nyugalom volt. Hasonlo hazak, mint Indiaban, mindegyikhez egy kis fatetovel ellatott tuzhely, ahol a csaladok gyulekeztek. Az uton itt-ott setalo emberek, akikrol siman azt lehetne gondolni, hogy europai feketek, ugyan ugy otloznek. Vegul megerkeztunk Yaoundeba, ahol mar kicsit nagyobb volt a zsongas, az uton mindenfele arusok, egy kis taxidugo, de mindenki megy a sajat dolgara . Az IDA lakasara mentunk, ahol meglepetesemre Sheri vart, aki mint kiderult szinten aznap reggel erkezett. Tavaly julius ota nem volt Kamerunban, ugyhogy millio egy doboz kozott ugralt es pakolt ki, kozben magyarazta nekem a dolgokat es felugyelte, hogy mi is tortenik korulotte. De ennek ellenere nagyon nyugodt volt es kedves. Idosebb, mint amiennyinek a kepeken nez ki es valoszinuleg annal is mint amennyinek eloben nez ki, de nagyon csinos es varazslatos a szeme, olyan belenezni, mint a vegtelen oceanban uszni. Mindketten eleg faradtak voltunk, ugyhogy szinte rogton lefekudtunk aludni.

Masnap mikor felkeltem Sheri mar rohanoban volt, mert 3 meetingje volt megbeszelve aznapra, ugyhogy csinaltam magamnak egy teat, es kiultem a terasz melle egy kis pain au chocholat-val, azzal, higy valoszinuleg ez ez utolso alkalom, hogy kenyeret eszem. A terasz egy elhagyatott telekre nezett, es a tavolban palmak nottek, a sarkon pedig egy mangofa gyumolcsozott. Balrol folyamatos gyerekzsibongas hallatszott, egy collegebol jott, ami egy dombteton volt. Nemsokara felebredt Sheri ferje, George, aki egy tipikus businessman, de nagyon kedves volt, egesz nap vele voltam, beszelgettunk Kamerunrol, es Afrikarol, es azonnal felajanlotta, hogy ha utazgatni akarok utana, akkor o szivesen segit nekem, rengeteg ismeretsege van, mert sokfele uzletel.

Kesobb elvitt vasarolni, es vegre kezdtem ugy erezni, hogy latom Afrikat. Yaounde Afrika Romaja, 7 dombra epult, csak folyo nincs a kozeleben. Meglepoen tiszta, es amikor ezt mondom, az azt jelent, hogy nem uszik a szarban mocsokban, es rothado maradekban, mint India, es nincsenek mindenhol szarevo tehenek, es koborkutyak meg kecskek. Csak emberek az utcan, es auto, de nincs zsufoltsag, nincs kiabalas, csak meleg, de az sem fullaszto, mert ez most az esos evszak. Elmentunk egy szupermarketbe, ami akar lehetett volna europaban is, mert minden volt ott (tehat nem kellett volna egyaltalan tulparazni a dolgot es tonnaszamra bevasarolni a kozmetikai cuccokat), es a kiszolgalas is tok kedves volt. Aztan elvitt egy halpiacra, ami abbol allt, hogy egy kis hallban volt 3 pult, rajta egy ket hal, es ha rendeltel, akkor bertakak egy kokemencebe, es ott megsutottek, raktak ra egy kis csopos olajat, es ott helyben megehetted. Koretnek sult plantane-t (azt hiszem igy irjak) lehet enni, ami szerintem ugyan az, mint a sult banan, de szerinttuk nem az, minden esetre nagyon finom. Vettunk meg valmi furcsa nyulos csulat is, aminek semmi ize nem volt, de eppen ezert nem is volt rossz, es az ember siman jol lakik vele. George nagyon elegedett volt velem, hogy mindenbol ettem es minden izlett nekem, mert altalaban az europaiak elsore huzzak a szajukat.

Este indultunk Belaboba, Steve is velem jott, mert egy ket dolgot el kellett vinni, Sheri pedig Yaoundeban maradt, mert meg volt egy ket meetingje. A vonatallomas meglepoen kicsi volt, es meglepoen keves ember volt ott. Persze amikor kiszallsz a taxibol maris megjelenik egy hordar aki felkapja a cuccodat, keri hogy mutasd meg a jegyed aztan eltunik. Csak mikor egy kis tulekedes utan vegre megtalalod a helyed a vonaton veszed eszre, hogy a cuccaid mar reg a helyukon vannak, nem tudom hogy csinaljak ezt. Mivel elso osztalyu jegyunk volt nem nagyon tudom, milyen lehet igazan a vonat Afrikaban, de ez amin en utaztam nagyon tiszta es kulturalt volt, meg wc papir is volt a wcben (csak villany nem). Nem igazan lattam at a helyfoglalo rendszert, mert mikor megjott a kauauz megkezdodott a nagy koltozkodes, vita, csomagok fel, csomagok le, de senki nem kiabalt, es a vonat stuff nagyon segitokesz volt. Egyfelol az van, hogy az afrikaiak eleve emelt hangon beszelnek, es neha tenyleg olyan mintha kiabalnnak egymassal, es emiatt hevesnek tunhetnek, de nekem akkor is inkabb az elso benyomasom, hogy nagyon nyugodtak, es igazi vita nem alakul ki sehol sem. Azert hogy tenyleg Afrika feelingje legyen a dolgonak masfel oraval kesobb indultunk es 3 oraval kesobb erkeztunk meg mint kellett volna. Belaboban Kathlen, egy brit onkentes csaj vart minket a soforrel. A vonatallomasrol meg egy ora volt eljutni a Centerig, reggel 5 ora volt es mindenki holt faradt, ugyhogy Kat csak megmutatta a kabinom es mindenki lefekudt aludni. Elso ejszakam a dzsungelben nem volt tul hosszu, mert 2 orat aludtam csak, egyreszt mert az volt az erzesem, hogy folyton maszkal valaki a teton (ket kabinnal mellettem vannak a bebi csimpik es ok ugraltak folyamatosan), masreszt mert nagyon izgatott voltam.

Reggel mikor felkeltem a stuff mar reg ott volt, bementem a konyaba, ahol Yonin, egy mexikoi csaj csinalta a reggeliet. Yonin biologiabol phdzik valahol Valencia kornyeken, es julius vegeig marad, kedves, nyugodt csondes lany. Reggeli kozben folyamatosan szallingozott a stuff, kulonbozo szerszamokert jottek, ezt mind fel kell irni egy fuzetbe, jottek a konyas lanyok, akiknek ki kell merni az ebedrevalot, kozben mindenki mosolyogva bemutatkozott, en persze nem tudtam megjegyezni a neveket, sokszor azt sem, hogy bemutatkoztam-e mar az adott embernek vagy sem. Vegul megjott Agnes, a camp manager, es korbevitt a campen. A konyha mogott vannak a bebik, osszesen 6an, ejszakara 2 ketrecbe vannak zarva, nap kozben pedig 2 ember kulon-kulon kiviszi oket az erdobe. Kisse tavolabb van a karanten, ahol most 4 csimpi van, olyan 4 evesek lehetnek. Mint mar irtam a fogadtatas inkabb huvos volt, vagy felem se futyultek, vagy erot fittogtattak, de ezt mar megszoktam az orangokkal az allatkertben. Es ez a normalis. Ezek utan Agnes megmutatta a szerszam raktarat, a gyumolcshazat, a napenergias hazat es levitt az ovodaba, ahol 8 negyeves vagy annal kicsit fiatalabb csimpi van. Oket is napkozben ki szoktak vinni a dzsungelbe, csak etetesre hozzak oket vissza. Nagyjabol oket ismertem meg eddig a legjobban, mert elneztem az etetesuket, es ahogy jatszottak, egy parat mar szerintem meg is tudok kulonboztetni. A tabortol messzebb az erdoben van 2 nagyobb terulet, ahol egy 8 fos es egy 7 fos csoport van, ezek mar idosebbek, igy itt mar hatarozottabb ellenszenvvel talalkotam, aki odajott altalaban megprobalt megdobni valamivel, es fadarabokat csapkodott a keriteshez. Agnes nyugtatgatta oket, es kozben probalta magyarazani ki kicsoda, es mire kell odafigyelnem. Termeszetesen semmit nem jegyeztem meg a nevekbol. Legmesszebb van a 25 fos csoport, Jacky csoportja, aki nem nagyon meltatott engem semmi figyelemre, viszont Gabby heves nemtetszeset fejezte ki foldel dobalva engem. El nem ilyesztett, de legalabb megjegyeztem a nevet.

Az elso nap nagyjabol igy telt, ismerkedtem a majmokkal es az onkentesekkel. Egyenlore harman vagyunk onkentesek, Kat es Yonin egyszerre jottek, ugyhogy mindketten nyar kozepen fognak tavozni. Kat allatorvos technikus, erthetetlen brit angolt beszel, es eleg hangos lany, 24 eves, de olyan mintha 18 lenne, kivulrol, mert igazabol nagyon talpraesett. Jovo heten erkezik allitolag meg egy amcsi csajszi. Agnes a camp manager francia, o az egyetlen egyenolre akinek a franciajat megertem, mert a helyiek nagyon afrikai mondon beszelnek. Eloszor nagyon megorultek, hogy beszelek franciaul, de aztan eszrevettek, hogy krorai volt az orom. Agnes fiatal, nagyon szep, es kedves, de tegnap kb mindenkirol az volt az erzesem hogy eleg faradt. Agnesen latszik, hogy imadja a majmokat, es nagyon jol ismeri oket, de azt hiszem farasztja mar ot hogy folyton ugy kell felugyelni a helyiekre, mintha gyerekek lennenek.

Ma reggel mar nehezebb volt felkelnem, mint tegnap, ketszer be kellett allitanom a vekkert, pedig kb 10kor lefekudtem. Tegnap, mikor megkerdeztem a csajokat mit szoktak este csinalni nagyot mosolyogtak es azt mondtak, higy semmi, csak alszanak. Teljesen megertem oket, tekintve a korai kelest es az egesz napos munkat. Ma vegul olyan 7 korul sikerult kivergodnom az agybol, szerencsere egyenlore semmi reggeli kotelezettsegem nincs, uh nem gaz, de ha majd reggeli etetes lesz akkor 6ra mar keszen kell majd lennem a kajaval. Hetfo es csutortok a shopping day, amit mindig egy onkentes es a driver vegez, ma Kat magaval vitt, hogy betanuljam a dolgokat. A bevasarlas Belabo piacan kezdodik. Kamerunban, foleg ilyenkor, az esos evszak alatt eleg sok gyumolcs meg zoldseg megterem, ugyhogy a piacon szabadon valogathat az ember az igazi termeszetes finomsagokbol. Termeszetes, azaz itt nincs szep gombolyu paradicsom, csak felig rohadt, kicsi, es ez igaz mindenre, de ha ugyesen valogat az ember akkor nagyon jo kis ebedrevalot vasarolhat ossze, es tenyleg biztos lehet benne, hogy semmi szar muanyagot nem visz be a szervezetebe. Sajnos tej nem nagyon van, csak tejpor, de ahogy eddig lattam ez az egyetlen mu dolog amit enni fogok. A piac utan jottunk be COCTOba, ez egy olajtarsasag belabo mellett, e itt van szabad netes lehetoseg es finom europai ebed, itt lehet hust enni, mert a camp vegetarianus. Ez itt total amcsi feeling, a falak teli vannak feliratokkal, hogy szedd be a malarias gyogyszered, hogy safe sexelj, nehogy aidses legyel, es itt annyit eszel meg iszol amennyit akarsz. Es Kat meg fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy van fagyi. Eljen.

Szoval egyenlore ugy tunik a menyorszagba kerultem, 100% organic food, gyonyoru tropikus erdo, francia es angol nyelvgyakorlas, es majmok minden mennyisegben. Persze a valosag mar kicsit mas, mar csak ha a tabortol Belaboig tarto utat veszed is. Itt ott az ut mellett kis sarbol keszult kunyhok, korulottuk kicsi tiszta, ures udvar, amin altalabn 2-3 gyerek te4ngodik. Az embereknek itt nincs semmijuk, amit talalnak azt esznek. Sanaga-Yongban kb 23 embert foglalkoztatnak es Agnes meselte, hogy ezek az emberek altalaban nem tudnak mit kezdeni a penzel amit keresnek. Nem szoktak hozza a rendszeres fizeteshez, igy altalabna mar az els9o heten elkoltik, aztan mennek panaszkodni Agneshez. Amivel meg a tabor segiteni tud az ittenieknek, hogy ezektol az emberektol felvasarolja a gyumolcsoket, amiket azok a dzsungelben szednek, es konnyeb esetekben orvosi segitseget nyujtanak. De persze Sheri panaszkodott, hogy egyre nehezebb penzt gyujteni a projectre, ugyhogy nagyon oda kell figyelni mennyit koltunk. Szoval az elso benyomasok mogott ott van a szomoru valosag, es akkor meg nem ismerem a majmokat sem rendesen, pedig allitolag az is sokszor elszomorito, mert nemelyikuk olyan nyomorusagos korulmenyek kozul jott, hogy maig meglatszik ez a szemelyisegukon.